Szabadabban
A-év, 29. hét, P. (Ef 4,1-6; Zs 23; Lk 12,54-59)
Bezárulás és kinyílás. Ezt a két magatartást élezi és állítja szembe a végsőkig az evangélium. Az ember minduntalan saját kicsiny(es) világába zárkózik. Beszűkülünk különös, narcisztikus „birodalmunkba", ahol önérdekeink szerint, számunkra kényelmes és kedvező döntéseket hozunk. De nemcsak a személlyel, a közösségekkel is így van ez. Önérdekeinkhez képest ítélünk, dicsérünk, jutalmazunk, vagy rovunk meg, utasítunk el más véleményt és érdeket. Az „oldalak"-ban gondolkodás, a bűnbakképzés, vagy az ellenségkép kreálása, meggyőződésem, mindig narcisztikus középszerűségből fakad. Október 23-án sincs ez másképp. A mikrofonok mögött megnövő bátorság, a kordonok mögül kinyilatkoztatott s a másikat megbélyegző „igazságok" még messze nem igazi megnyílás. Zászlóink ugyanúgy nem lyukasak, és Budapest felett az égbolt ugyanúgy nem felhőtlen, mint az evangéliumban megszólított nemzedék tisztánlátása. „Azután szólt a sokasághoz is: ̒Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön; és úgy lesz. Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?'" (Lk 12,54-56) Legyen vallási igazságokról, üzleti érdekekről, vagy közéleti törekvésekről szó – az ítélethozó szerepében ugyanaz az önérdekeiből kifelé pillantó „kisember" áll. Önnön mértékeinek rovátkájával a skálán. Ahogyan Mécs László mondja: „Ki a betyár? Ki a szent?/ Magyarhonban ki a szent?/ Ha a Mérték tönkrement,/ senki, semmi meg nem ment." (Bakonyi látomás) Nem hiszem, hogy erőltetés az „evilági" és a vallási tisztánlátás és vakságok egymásmellé helyezése. Virágzó időszakokban a hétköznapok és a spiritualitás nagylelkűsége mindig egybeesnek: a már említett „én-választó" középszer ugyanazzal a lendülettel győzetik le. Ezért döntő – „zászlóinkba metsző" – Jézus kérdése a mértékeinket felülíró új mérték születéséről: „De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos?" (Lk 12,57) Nem kérdéses, a szeretet érkezéséről van szó. Egyedül ez képes arra a belső átalakításra, amikor felül tudjuk írni benső törvényszékeinket: „Amikor ellenfeleddel a bíróságra tartasz, útközben igyekezzél tőle megszabadulni, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a poroszlónak, a poroszló meg börtönbe vessen. Mondom neked, nem szabadulsz ki, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted." A magad mögött hagyott bezárulás, és kinyílás; ahogyan szabadabban lélegzed a mát. Nem kell nagyobb Istenérv.
2008.10.23.
Discover the new Windows Vista Learn more!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése