Érdemes
A-év, 28. hét, V. (Iz 25,6-10a; Zs 22; Fil 4,12-14; Mt 22,1-14)
A helyszín egy királyi menyegző. A meghívókat már korábban kiküldték. S most, hogy elkészült a menyegző, a király újra kiküldi szolgáit a városban lakó előkelőknek: minden kész, odakísérünk benneteket! De azok ‒ s ez szinte valótlanná teszi a történetet ‒ nem jönnek. Magyarázatot nem adnak a durván tiszteletlen viselkedésre. A történet szinte abszurddá válik, fájdalmasan valószerűtlen minden. Miért kéne a királynak e fiaskó után még tovább aláznia magát azzal, hogy kiküldi másodjára is a szolgákat, megújítva a meghívást? És miért támadják meg a meghívott vendégek a küldötteket brutálisan, majd megölik őket? Talán Beckett darabjaiban, vagy Mrozek Multságában találkozunk ennyire fájdalmas irreális helyzettel és tehetetlenséggel. Krzysztof Penderecki Dies irae-jének Lamentatioja vételezi még elő ezt a fájdalmas zuhanást ami fölött a helyzet függ. "Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!" (Mt 22,3-4) Jézus nem véletlenül nyúlt allegóriájában a menyegző képéhez. Ez ismerős kép volt kortársai előtt mint az eljövendő Királyság dicsősége, melyet Isten választott népének ígért. Azonnal megérezték, hogy a "szolgák" Isten szolgáira, a prófétákra utal. Ők is a királyság "vendégeihez" küldettek, hogy készítsék elő magukat. S ugyanúgy, mint a történetben, elutasították, elkergették, vagy megölték őket. A Szentírás tudósok valószínűsítik, hogy Máté allegóriájába valószínűleg későbbi elemeket toldottak be, a megválaszolatlan ellentmondások mitt. (Az utcáról behívott koldusok és készületlenek közül egyen nincs menyegzős ruha, de hogyan is várható ez el az utolsó pillanatban jövőtől). A történet plusz-rétege a korai egyháznak a zsinagógával való szakítását is tükrözi, minden valószínűség szerint. "'Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.'" (Mt 12,9-10) Bárhogyan is legyen, a szöveg elevenen őrzi Jézus töprengését és növekvő fájdalmát. Egyetemes drámai helyzet, amikor mondanivalóját ‒ féltő és növelni akaró Szeretetét ‒ nem sikerül kultúrájának átadni, abba "beleírnia". A nép zsidó elvettetésének képét tévedés a "helyettesítés-elmélet" jegyében olvasni, hogy elvétetett tőlük és érvénytelenné vált az Ó-szövetség. A befejezés ténylegesen Isten végtelen fájdalmát és szenvedését mondja el. A tagadhatatlan törést az Abba és az ember között. "Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás." (Mt 22,12-13) Készen állnod a szeretetre ‒ épp ezt a drámát és újrakezdést kockáztató kaland.
2008.10.11.
Get news, entertainment and everything you care about at Live.com. Check it out!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése