Meghallgatni, megtartani
A lélektan feltárta, legmeghatározóbb élményünk az anyához kötődik. Lacan-tól Winnocottig a különböző iskolák egyben egyetértenek: az anyához való kötődés, az eredeti egységből való kiválás meghatározó mozzanat énünk kialakulásában. A lélektan hosszasan elemzi az anyáról való leválás fájdalmas folyamatát. A pontos választ csak közelítőleg ismerjük. Az apa szerepe nélkülözhetetlen "leválasztó erő". Az anyai testtel való korai egység narcisztikus örömét az apa az önálló "én" örömével pótolja. A nyelv, a törvények ‒ Szimbolikus rend ‒ egyben az az elsajátított képesség, hogy önállóan tudunk élni, "önellátni" a kommunikáción át. Az anyával való eredendő egység öröme azonban megőrződik bennünk. Vágyunk, hogy boldogok legyünk, erre az élményünkre épül. Az ember, nincs rajta mit szégyellni, megőrzi anyjától "éhségét a boldogságra."
Ezért a személyt mélységében szólítja meg az evangéliumbeli szólítás: "Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: ,'Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!'" (Lk 11,27) Nemcsak az embert, de az Isten Fiát is mélyen szíven találja a kijelentés. Egyrészt azért, mert talán a mienknél is komplexebb kapcsolat fűzi Anyjához. Másrészt, mert Jézus válasza vallomás az ő boldogság-élményéről. Mélyről tör fel belőle, mutatja ezt azonnali válasza. "Erre ő azt mondta: ,'De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!'" (Lk 11,28)
Jézus boldogság-éhsége azonban abból az eredendő egységből is fakad, ami őt, mint a Fiút (a második isteni Személyt) az Atyával, és a Szentlélekkel összeköti. Ő ebből az egységből érkezett/érkezik közénk. Ha szabad nagyon óvatosan az analógiát használni, a Szentháromságon belüli egység az Abbával és Lélekkel az ő "narcisztikus struktúrája". (Nem véletlen, hogy a kegyelem héber gyöke az "anyaméh" szóra megy vissza.) Jézus válasza, "De még boldogabbak azok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!", a legmélyebb biztatás, amit nekünk embereknek mondhat. Szükségeink (sebek), és viszontszeretre való képességünk miatt az emberi közösség volt az, aki "képes volt őt leválasztani" a Háromságban élvezett eredendő egységéről. A lélektan nyelvén, a legóvatosabban vonva párhuzamot, a mi elesett és sérülékeny szeretetünk vezette be őt nyelvünkbe, törvényeinkbe, emberségünk szimbolikus rendjébe. Azaz: képes vagy bevezetni Jézust környezetedbe. Képes vagy szeretetét, boldogság-vágyát, hogy velünk közösségbe lépjen, megszólaltatni. "Hallgatni és megtartani őt" ‒ amint a felebarátodban megszólal, és hozzád fordulva boldogságát keresi.
2008. 10. 09.
Discover the new Windows Vista Learn more!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése