René Magritte, Szerelmesek (1928)
Félálomban
C-év,16. hét, H. (Mik 6,1-4.6-8; Zs 49; Mt 12,38-42)
Jönnek a kaftános emberek. Konzultánsok az Nemzetközi Valutaalaptól. Hatalommal járnak ebben a világban, mint Dürer Apokalipszis-metszetén a halál lovasai. Állandóan azt a zenét játsszák, globális népzenénk ez, medvetánc és verbunkos ötvözete. Hogy: a kormányzatok megszorításokat méltóztassanak eszközölni. A költségvetési hiányt lefaragni. Levinni. Lerázni, s mint lázmérő higanyszálát nézni. A sok ijedt medve, meg táncol, mert nem tehet mást. S népek remegnek, s bagóért lóvá tett kisemberek a szalag végén. Mint egy kifacsart világfasírt. Gyerekek kompúterek előtt hagyva, anya, apa (elvált) kiégetve, holtfáradtan. Tiszta források nélkül. Hát, urak, táncol a medve, táncol a miniszterelnök, táncol a szóvivő, de még a soknyelvet sem beszélő gazdasági csúcsminiszter is. „Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tőled."(Mt 12,38)
Az esti híreken aludtam el. Szürreális medvetáncom innen. Ma reggel, mert a táncoltató delegáció hazament nev jorkba (Sej, nev jorkban kikötött a gőzhajjó, kihallaccik belőle a szép muzsikaszó, stb.). S ugye, mint Bulgakov mondja a Kutyaszívben: mert, ugye, minden aktatáska nyakörv. Nos, álmomban összefacsarodott a szívem, s megszántam a medvetáncoltatott kormányt. Szegény rezervátumlakók, mindnyájan velük táncolunk. Ide jönnek ezek a furulyás emberek, oszt összepakolnak, mert a kormány nem tesz le a bankadóról, oszt jónapot. Hazahajóznak. Ma reggeltől pedig – ezt cümmögik a piacnyitásra váró dílerek ‒ zuhanni fog a forint. Mint a pilóta szemében a pacsirtamadár, amikor minden mező szétgurul, s szétgurulnak a mezők. Forintok, forintok belsejében fillérek, eurók gyomrában eurócentek. Egy ország homlokához tartott revolver. Gazember módon odatartva. Erőt demonstrál az IMF. Remegő hajóparancsnokoknak s kormányzatoknak üzen. A mi szavunkra kősziklából árfolyamesés fakad, egyetlen pisszenésünkre késik a Feltámadás. S zsigerből remeg majd a mindent (kormányzati szimpátiákat és mutatókat) felfaló tömeghangulat.
Azt álmodtam, hogy fogom magam. Veszek egy köteg két-három kiló banánt. S amikor jövök be, megyek ki az osztrák határon, odateszem az országtábla közepére. A magyar meg a köztársaság közé. Úgy, hogy a tábla éle tartsa kétfelől. A kiló banánt. „Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele."(Mt 19,39)
Igen. Nem Mária országa, nem Szent István országa ez. Magyar Banánköztársaság. S ehhez asszisztál itt mindenki, hívő, nem hívő. Fazekas Mihály Lúdas Matyija is. Mert, ugye, Matyikám már nem is tudom, melyik bank reklámjában, Döbröginek azt a tanácsot adja, hogy Döbrögi uram, ültesse el a pénzét, oszt hátha kikel. Itt tart ez az evangéliumi ország. Legközelebb majd Petúr bánk fog a Cserhalmi helyében kosárlabdával ugrálni a CIBnek. Szép ez így. Szép halál. S azok a kamattáncoltató, furulyás emberek, ott, a nyeregben. Megsértődtek. Mert nem tudnak egyet érteni a bankokra kirótt bankadóval. S az Európai Úniós tücsök ott cörcög a vállukon. Mert ugye, ők tücsökidomítók is. S ezek a tárgyalódelegációk, szabadidejükben végigjárják a magyar kurvákat, iszogatnak, eszegetnek, láncot-gyeplőt ráznak. Oszt ha elunták mindezt, hazamennek. Kimennek a hazából. Mit kimennek, úgy vonulnak ki, hogy bevonulnak. S közben kompország kompminisztáriumai kompagyainak fel sem tűnik a furfint. Hogy is van ez? Megszorítások, költségcsökkentés? Nadrágszíjösszehúzás? Erre mind jeles. De amikor bankékat adóztatják? Az országból ezerrel kivitt extrahaszonnal, széles e világ legmagasabb kamatterheivel, kezelési költségeivel, kiizzasztva kisember kompmagyarokból? Arra nó? Azt már nem szabad? Mindenki rokkan, terhet vállal, csak a bankvilág szisszen fel? A Valutalap most úgy tűnik, mint mikor „a zsák a foltjával énekel".
Amikor álmodom, félálomban, fél-ébrenlétben. Ahol fél-királyság. Fél az ország. Ahol fél-memóriával is emlékezhetnénk, hogy a gazdasági válságért épp e bankok anyabankjai, a kompok másik oldalán, a felelősek. Nos, ezek a furulyásemberek most megsértődnek. S mondják, coki. Figyeld a tőzsdét! Azt hiszem, sértve érzem nemzeti öntudatom. Pedig szép gyümölcs a banán.
2010-07-19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése