Éhségben

Hungária allegória (Törökbecse)

Éhségben

C-év, 17, hét, H., Szent Joákim és Szent Anna (Sir 44,1.10-15; Zs 131; Mt 13,16-17)

Izgalmasak egy ország ritmusai. Vacsoravendégség, húgoméknál. Barátaik jönnek át, gyerekekkel. Balatoni szabadság. Könnyen van téma, a P. Box dobosával. Debreceniek. Mennyire más, ahogyan apák és anyák között "leszűrődnek" az ország nagygondjai. Különös karma-áramlás. Emberi szálak, a szülő felelősség szálai. Félelmetes és egyszerre szép kollektív örvény, amiben élünk. Egy ország tehetetlenségei. Mintha sokkal lassúbb lenne az áramlása a dolgoknak. Mint egy torkolatvidék. S valóban így van, a hétköznapokban, családok zátonyain futva egészen más arcát mutatja a nagytörténelem. Pohár borok, terített asztalok, a frissen sülő pácolt hús; gyerekek tücsök rajzása; és az érkező nyári este.

Tamás vallásról kérdez. Érdekes, amit mond, nehezen viseli a papi felsőségességet. Mellékes, hogy református. Megnyugtat, mennyi férfiasan őszinte, egyenes beszédű érzékenység él a vallásra. Karma-áramlásaink, látszólagos közömbösségeink ellenére is. Beszélgetünk. Elmondja, Dubai-ban élve tartást figyel meg a muszlim emberek életében. Tetszik neki, hogy az internetet szűrik. Hogy ott lehet hagyni a gyereket a számítógép előtt. Nincs mocsok, úgymond. Mondom, szerintem a hiba nálunk valahol épp ez, hogy nem kéne mindent a "papoktól várni". A Szentírás kérdéseinek fürkészése éppen hogy a hétköznapok hús-vér szülőinek feladata lenne. Nem kéne, hogy különváljon templomi írásolvasás, és férfias, otthoni olvasata. Normális, izgalmait el ne vesztett világban az Írások értelme épp olyan érdekfeszítő, mint a gyönyörködés egy versenylóban, versenyautóban, legújabb i-phone-ban, vagy pc csodában. Mint régen nyíl-tegezen, tarsolylemezeken, vagy fegyvereken a díszítés, épp oly természetes kéne, hogy legyen életünkben a Betű hullámzása. Így hallgatom most Bartók hegedű-zongora szonátáit. Tüzes díszesség.

Jó volt ez a vendégség. Mindannyiunkban ott feszülő hullámzás, vágy: a Betű társává szegődni. A társ valód társává lenni. Anyaság, apaság; vagy magányok áldozata alatt hordozott éhség. Ez az Isten. "A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta." (Mt 13,16-17)

2010. július 26., Debrecen