Vékony kötet (in memoriam Murai Gábor)

 

Különös időutazás. 2022 január 19. Pilinszky János Szálkák című verseskötetét hozta a Royal Mail. Azt hiszem, amerikai antikváriumból. Döbbenetesen vékony kötet. Korunk szó (és kép) bőségéhez képest kimutathatatlanul vékony. A világ felszínes kiterjedéséhez képest nincs is mérete. 

Érkezése mégis olyan, mint egy kijózanító meteorit becsapódás. Bárhol is ütöm fel, ehhez az időpalackba zárt üzenethez képest, a világ annak látszik, ami. Haláltánc. Egyensúlyát vesztett, iránytalan, halálos tülekedés.  

Költészetének ereje megcsillan láthatatlan űrruhánkon. Igen, nem tévedés. Ezek a lélek- és érzés lenyomatok, a bennük hordozott Élet szembesít: valójában űrlényekként járjuk az űrt. Körülöttünk semmi. Légkörtől megfosztottan járunk egy veszélyes vákuum foglyaként. Mesterséges, ideig-óráig védő szkafanderekben. Megfosztottan attól, ami e versekben a föld, a valódi élet minden zajával és neszével, ott hullámzik. Aki ott volt, túlnyomó részt észrevétlen, e szavakban megörökített egykori (1972) világban. 

„Esti mise, téli vecsernye,/ éjféli Úrfelmutatás,/ miként a hó hallgat a meglepett/ fák alján, ahogyan csupán/ téli égbolt erős, szilárd,/ úgy véreznek jók, rosszak együtt, bárányok, füvek, farkasok/ halálunk monstranciájában." (Ahogyan csak) 

 

19.01.2022 

Látásgyakorlat

 

Amint lekapcsolódunk a világ zajforrásairól, elkezdődik látásunk átváltozása. Figyelmünk, ha visszatalál Istenhez, működni kezd. Fokozatosan feléled. Arányosan azzal, ahogyan kizárjuk (megtanuljuk elfelejteni) azt az információ vihart, ami felé arcunk fordul.  

Több ez, mint egyszerű látásgyakorlat. Isten-látásunk újra születése. Ha megtanulunk figyelni (és elfordulni a feleslegestől, a cyber-valóságtól), mint a csillagos ég, amikor kiérünk a város fényszennyeződéséből, megszületik bennünk Isten látása. 

Tulajdonképpen mindig ott volt. De most újra látjuk Őt. 

 

11.02.2022 

Figyelem és kegyelem

 

A mai kutatói szeminárium témája emberi figyelmünk volt. Dominic, domonkos szerzetes, kérdése a figyelem és kegyelem viszonya volt, Simone Kotva „Kegyelem és erőfeszítés" című munkája alapjá (Effort and Grace: on the Spiritual Exercise of Philosophy (London: Bloomsbury, 2020). 

Alkalom, hogy visszatérjek a ma reggeli evangéliumhoz. „Isten országa közel van. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!" (Mk 1:14) Válasz a szemináriumi kérdésre. Figyelmünknek szüksége van a kegyelemre. Ez teszi lehetővé, hogy teljesen működjön. Megfigyelje azt, amit megfigyelni kell, és hűségesen tegye. Állandó odafigyeléssel. 

Márk sora ezt sajátos perspektívából adja tudtul. Isten országa közöttetek van. Közel van - mondja Jézus. Nélküle nem látjuk, nem is figyelnénk oda. Ő adja tudtul, s adja hozzá látásunkhoz. Maga mellé, az ő szemszögéhez hív. Együtt látni vele, meglátni, amit ő lát.  

A „térjetek meg"-gel, még valami fontosat tudunk meg. Figyelmünknek, elsősorban, megtérésre van szüksége. Belső önvizsgálatra, ahogy a Deuteronomy 15:9 figyelmeztet: „Figyelj belsődre, ne maradjon rossz szó szívedben [figyelmedben]." 

Ahogyan egy napokban olvastam: figyelni tudásunk, figyelmünk tette, emberségünk születése. A szem megtérése, mennyi mindent kell, hogy jelentsen a „cyber-inflációtól" megjelölt, cikázó képekkel teli korunkban? 

 

10.01.2021 

The Centre

 

'The time has come and the kingdom of God is close at hand. Repent, and believe the Good News' (Mk 1:14) 

Again, we are facing the mystery of God's 'Real Presence'. We are familiar with the theological term, which denotes Jesus' presence in the Eucharist. Piety somehow has accustomed to the notion that this Real Presence is concentrated in the Eucharistic host, when we worship the Son of God, when the host is exposed in the Monstrance on the altar.  

This Real Presence, as we see it in today's Gospel, actually, is a presence in the whole world. As Matthew shows us, Jesus ­­- now also in his disciples - is at work in his community. He proclaims, and points to, God's presence among them.  

This Real Presence, today, attains an even wider meaning. In contrast to it, we are confronted with 'not real presence', with many forms of 'superficial presence', 'superficial life', with the 'unexamined life' and trends of the world. 

'Follow me and I will make you into fishers of men.' Jesus calls Peter to be his disciple. Via our wider lens, let us celebrate this call as the moment of integration. When our world, with its manifold superficial centres, can become meaningful and unified again. Instead of being lost in the big cyber-bully which surrounds us - let us be led, transformed and developed by this centre of Divine Love. Let us see our world differently in its light. 

 

10.12.2021 

 

 

Kidolgozás

 

Bármilyen egyszerű zongora-darabról legyen szó, a megformálás új világot hoz felszínre. A 'frazeológia', a dinamikai finomságok látásunkat változtatják meg. Ami előtte részekben volt, zenei problémaként, az most egységes történetté áll össze. Ez a megszületés külön öröm - a zene életre kel. S figyelmet és törődést szül. S a csoda az, hogy a legegyszerűbb megkomponált dallam is képes megával hozni világ-érzékelésünk átváltozását. 

Csupán töprenkedem. Nem így van-e ez saját világunk átélésével is. Hogy hogyan érzékeljük és éljük meg egy napunkat. Akár egy-egy élethelyzetet vagy dilemmát is. Amíg például egy 'feloldás', egy probléma esetében, megszületik, számtalan nekifutást - több mint gyakorlást - kíván. Mint egy dallam megformálása a hangszeren.  

Ősmoszatok szintjén lévő hangszeres tudásom (mindenesetre a figyelem iskolája) tanít meg erre a kiteljesedő látásra. A világ, a maga eseményeivel, ha csupán átfut rajtunk: sebző és üres. Könnyen negatívnak látjuk menetét. Pontosabban: e negativitásokhoz való viszonyunkat. Talán, s ezt a zenétől tanulhatjuk meg, látásunk is megformálást kíván. Erőfeszítést, szeretetünk és reményünk (és bocsánatkéréseink) gyakorlását. S akkor ugyanazt a világot, történetet, másként éljük át. Mint egy-egy zenei ütemben foglaltak kidolgozásánál, megtapasztaljuk az öröm születését. Minden helyzetben ott van a szabadulásnak vagy szabadításnak egy szikrája. S még ha nem is valósul meg, mert töredékben marad, akkor is valami hozzáadott érték történt. Talán, mint a sikeres dallam-formálás esetében, rádöbbenünk: az életet (világot) nem egyedül látjuk. Ott van egy mellénk szegődött Tekintet, a 'megformálást' tudó Kéz. S ez a keresztény többlet: legközelebb történetünk jobb megformálásra kerül. Egyszerűen: jobban (helyesebben) próbálunk élni. Az újév küszöbén. 

 

30.12.2021 

Tíz év után (két kép)

Tizenegynéhány év telt el. Próbálok újra 'beszélni' és írni. Olvasni. Csupán tíz. Mégis, olyan mintha egy másik világban ébredtem volna fel. Igen, ez egy másik világ. Más sebességgel. Más gondolkodással. Más érzésekkel. Más félelmekkel. Egészen más tervekkel. Más zenék. Olyan érzés, mint egy sci-fi thrillerben felébredni. Az űrállomáson rémísztő dolgok történnek. 

Mi tartja össze a világunkat? Mi a személyes tudatot? Mi táplálja a vágyat lenni: együtt lenni? A rocksztár messiások a megváltó? Vagy, a csönd Messiása? 

* 

„Épp harangoztak, mikor belépett a templomba. Egy hely, ahol nem kell az ajtón kívül megállnia. Ez volt az első érzése. Az uniformis már rég nem azt jelentette számára, hogy katona. Sokkal inkább azt, hogy magányos, az emberi társadalomból kirekedt lélek, mint a középkor leprásai. S most ez is, mintha megszűnt volna. Mint aki hazaérkezett, otthonosan ereszkedett térdre az egyik hátsó padsorban. Kint a világban még tartott a háború, s itt – az arcát tenyerébe rejtve - pillanatokon belül mégis megszűnt katona lenni. Itt csak ember volt, éhező, fáradt, árva ember ugyan, de végre ismét ember. (...) " (Pilinszky János, Bizonnyal étel, Új Ember, 1961. Június 25) 

 

29.12.2021 

Death drive (halál-ösztön) és vértanúság

 

Ha jól értem Freud rendszerét: mindent, ami él, a halál ösztön ('death drive') vezérel. Az élet, a növekedés, csak átmeneti állapot a lebomlás felé, amelyet maga a 'halál-ösztön' vezérel. Előbb, vagy utóbb, ez lebont minden elő rendet. Mégpedig úgy, hogy a halál ösztön az élőlényt, az embert is elsődlegesen, önmaga ellen fordítja. Freud mondja, hogy iránya, időlegesen, eltéríthető. Ő ezt az eltérítő erőt Erosz-nak nevezi. Ez az 'élet-ösztön' a death-drivot eltéríti, s önmaga helyett a külvilágra irányítja. Freud szerint ez magyarázza az emberi lény minden mást felülmúló agresszivitását és pusztítani tudását.  

Freud rendszere félelmetesen zárt rendszer. Nincs benne remény a megváltásra vagy a halál-ösztön végső uralma alóli felszabadulásra. Örökre annak csapdájában élünk, s megváltás helyett csak késleltetése létezik. Legjobb esetben nem önmagunkat pusztítjuk, hanem a környezetünket. Vagy a szükségszerűen megtalált külső ellenséget. Ettől szüntelen küzdelem, végtelen háborúk, vagy a környezet felélése a világ. A történelem pedig voltaképpen nem emberi történelem, hanem a halálösztön történelme. Általa írt.  

Freud, nincs mit szépíteni, kíméletlen igazsággal mutatja be a kegyelem és Isten nélküli világot. A halál-ösztön uralmától nincs belső, emberi történetünkön belüli szabadulás.  

Épp ezért fontos a keresztény tanúság, hogy nem ez világunk végső kerete. Van ellenerő, még ha a halál-ösztön által vezérelt világunk (mert mi más a föld emberi és természeti erőforrásait felfaló kapitalizmus természete?) radarján ez az Exodus, s az azt vezérlő Isteni szeretet nem is létezik.  

Minden elméleti érvelésnél meggyőzőbb a vértanúk döntése. Nem egyszerűen ellent mondtak e világ szellemének, mely minden agresszióját rajtuk élte ki. A mártírok igent mondtak és mondanak a Szabadító mellett. Tanúságuk nem egyszerűen kimondja, de megtestesíti az Isteni szeretetet. Azt a megváltó szeretetet, mely lemond minden alkuról és egyezkedésről a 'halál-ösztönnel' mint erővel. Mely mindig erőszakos erő.  

S a keresztény vértanúság, a szeretet melletti kiállásával, tulajdonképpen egyszer s mindenkorra léket üt a halál-ösztön légkörén. S ez a tétje a mindennapi mártíromságnak, a mindennapi igeneknek e Szeretet mellett. Elvileg (sajnos), a 'death-drájv' uralma meggyengíthető lenne - ha. Se ez a ha tartalmazza világunk összes bódulását, a szeretet mindennapi önfeladását és árulásait. Ettől tart világunk ott, ahol. És mégis: a vértanúk motiválnak és inspirálnak, hogy nem nyugodhatunk bele e 'ha' uralmába. 

 

29.12.2021 

Aprószentek

 

Aprószentek tragédiája az önmagát féltő hatalomról szól. Heródes a megjövendölt új királytól félti eleve ingatag trónját. A bibliai történetet mindnyájan ismerjük. A napkeleti bölcseket gyakorlatilag kémeknek akarja használni, hogy fellelje az újszülött Megváltó-királyt. S mikor e terv meghiúsul, minden akkor született gyermeket legyilkoltat. Ismerve az ember és történelme természetét, nem lennénk meglepődve, ha valamikor régészeti lelet bukkanna elő: a történet tényleg valós. 

Távolabbról tekintve az aprószentek mártíromságára, életük törékenysége és kiszolgáltatottsága önmagán jóval túlmutat. Történelmünk egészének törékenysége sejlik fel. Ez az elmeháborodott gyilkosság modell. A leölt gyermekek élete rövid. Az uralkodói önkény, az azt vezérlő félelem, a politikai mulandóság bevallása. Modellje, hogy a nagy elnyomó hatalmak, Róma, hellenizmus, barbár inváziók: éppoly mulandósággal megjelöltek, mint e gyermekek töredék-élete.  

Aprószentek ünnepe kijózanító emlékeztető: minden, amit nagynak, folytonosnak, állandónak gondolunk, mennyire ingatag. E gyermekek megrövidített élete tükör: kultúrának, vallási hagyománynak, mennyire rövid az egyetemesnek hitt történetünk is. A kiválasztott nép története, az ezer-kétezer év, Mózestől, jeruzsálemi Templomig, mind-mind törékeny évek láncolata csupán. Ahogyan európai történelmünk korszakolása is. Jóval törékenyebb és rövidebb minden, a korszakok, amiben élünk. Emberöltők, generációk egymásra következése. Sőt, az emberi kultúra egésze: rövid. Megrendítően az, és törékeny. Az emberi lét maga, itt a Földön, jóval törékenyebb, mint azt önmagunk előtt bevallanánk.  

Aprószentek figyelmeztet: a Megváltó nem a „vallási birodalom" illúzióját akarta elhozni. Épp ellenkezőleg, a tudatot, hogy a szent történelmet egy generáció intenzitásával éljük és mérjük. Nem véletlen, hogy az első keresztény generációk Jézus küszöbön álló eljövetele várakozásában éltek. Aprószentek rövid élete: mérce. A történelmi alázat alapegysége.  

 

28.12.2021  

Hullám

 

Miért van az, hogy váratlanul, negatív gondolat fut át rajtunk. Egy-egy helyzetben félelmünk mintegy felszínre bukik. Ez lehet félelem egy helyzettől. Vagy egyszerűen gondolunk valamit valakiről, a helyzetet egyébként többnyire félre olvasva. Honnan és mi ez a negatív, felszínre bukó hullám bennünk?  

A gond ezzel az, hogy ezek a 'villanások' aztán saját, önálló történetté formálódnak. Szó szerint a semmiből. Gyakran csapdájába esünk e negatív történet-fonásnak. 

Van-e védekezés? Az ellen, hogy megszületnek bennünk, nincs. Nem is lehet, hisz saját valós történetünk produkálja őket. Ám tovább burjánzásukat meg lehet akadályozni. Nekem az segít, hogy felismerem, hogy mindez része az élet óceán-áramlásának. Amikor megjelennek, kimondom: 'ez a helyzetmegítélés nem valós'. Lidércként, hullámként, vagy mint a szél, megtalálnak. Kívülről jönnek; s bensőm sötétjéből táplálkoznak. 

Ami érdekes, az a látomás, ahogy megértem: ezek a negatív szikravillanások, egy megmagyarázhatatlan kozmikus áramlás része. A kép már egy ideje nem hagy nyugodni. Ezért is próbálom meg szavakba önteni és átgondolni… Valami miatt, a kozmikus ős-bűn következtében, ebben az áramlásban élünk. Mint egy sötét felhő árnyéka, csak belülről, egyszer csak megérkezik ez a negatív napkitörés, eléri a testünket; és a lelkünket is, ami ösztönösen reagál. A tévítéletek és félelmek genezise ez bennünk. És értelmünk is részévé vállhat, és válik, ennek az áramlásnak.  

Mielőtt a negatív történet formálás kezdetét venné, az általa generált 'látomásnak' ellene kell mondanunk. Így mindössze szikra-felvillanás marad. Kábé három másodpercünk van rá, hogy megtegyünk. Azon túl már az általa generált történetmondás foglyai vagyunk. 

 

26.12.2021