.
B-év, ádvent 1. hét, K. (Iz 11,1-10; Zs 71; Lk 10,21-24)
Magunk is meglepődünk, mekkora öröm rejtőzik az emberben. Milyen felszabadulásra képes az emberi psziché. Kinyílni, felnyittatni. Valami, leg-központunkban, felnyílásra vár. S természetesen, ez személyes öröm, a személy élménye. Mégis, épp e benső szárnyalás örömében, elgondolkodtató. Örömünk nemde a történelem nevében is történik? Mintha vágyunkban barátsága, meghallgatásra, ott toporogna, igen, maga a világtörténet. A világ ilyenkor, mint lábnyomait a gyermek igazítja a hóban az előtte lévő léptekben, ott lépdel mögöttünk. Átalakulását keresve.
Az öröm így kollektív tettünk. Bennünk, egy pillanatra, egy fontos percre, átalakul a történelem. Felnyílik, tisztul, katarzisban felejti el karmákba szorult önmagát. Bennünk húzódik közelebb Istenhez a nagytörténet. Ezért vagyunk felelősek a másiknak okozott örömért. S ehhez semmi különöset nem is kéne csinálnunk. Csupán annyit, ahogyan baráttal viselkedik az ember. Történelemhez, Istenhez való viszonyunk sem igen más. Apró, de folyamatos jelenlét. Mint a házasságban, melynek alapja a barátság ápolása.
Persze, Isten attól az, aki, hogy gondoskodik az öröm meglepő helyzeteiről. Mögöttünk, óvatosan képkedve, léptet lépésünkbe helyezve. Ádventi hóban. Mely képletesen, történelem-közi terünk. Maga Isten érkezése, mint egy paradox becsúszó szerelés. Ami éppenséggel talpra állít. Örömbe, azaz, valóságba egyenesít. Ahonnan mindig tovább láthatunk, mint amit a történelem hétköznapi egyenruhája, a rutin enged. S a képzelet, az öröm képzelete ad majd realista látást. Érezni az embertárs mélyesését. Amikor "a világ végén/ télapó alszik a hóban./ A világ végén,/ újságpapír alatt a metróban." (Bikini) Nincs mélyebb realizmus, és történelemre hangolt szem. Mint az Istentől kapott, "kollektív" (azaz szolidaritásunkért) felelős öröm. Ez az, amit Kányádi Sándor fogalmaz meg, sokatmondó verscímével, amikor "Valaki jár a fák hegyén"?
"Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak."(Lk 10,21)
2011-11-29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése