2011. november 16., szerda

Tomas Tranströmer fordításaim 1

 

Haiku 1

 

Függőkertjeivel,

egy láma monostor.

Festett csatajelenetek.

 

*

 

Csillogó városok:

ének, történetek, matematika -

de másként.

 

 

Haiku 6

 

a polcon

az ostobák könyvtárában

az érintetlen prédikációk.

 

 

Éjfélfelező

 

Az erdei hangya csendben figyel, a semmibe

pillant. És nem hallani mást csak egy sápadt

levélről cseppeket, és az éjszaka mozdulását

a nyári kanyon mélyén.

 

A lucfenyő mint az óramutató,

hegyesen mered. A hegy árnyékában a vöröshangya parázslik.

Madárkiáltás! Végül. A felhők málhája lassan

gördülni kezd.

 

 

A pár

 

Lekapcsolják a lámpát és egy pillanatnyi fehér

árnyékot vet, mielőtt feloldódna

mint tabletta a pohár sötétben. És fel megint.

A szállodafalak felúsznak a sötét égbe.

 

A szeretkezés elcsitult, és alszanak,

de legtitkosabb gondolataik találkoznak ahogyan

két szín találkozik és egymásba folyik

az iskolásfiú nedves akverell-papírján.

 

Sötét és Csendes. A város mégis közelebb húzódott

éjszaka. Elnyugodott ablakokkal. A házak jöttek

közelebb. Itt szoronganak, mint egy tömeg, várakozva,

éjjeli csődület arckifejezések nélkül.  

Nincsenek megjegyzések: