Kőry Ágnes előadása Bartók zenéjéről a Hungarian Cultural Centre-ben. Kisebb pokoljárás míg a Leicester Square-t övező útvesztőkben megtalálom a helyet. Pedig már jártam itt. 10 Maiden Lane, Covent Garden. Kis ország, kis − észrevehetetlen kiírás. De a fogadtatás kedves. A bolyongás miatt is, késve érkezem. A terem zsúfolt. Ismerős arcok, még Vukán György koncertjéről. Ugyanitt, két éve.
Ám a késés megéri. A Kőry tanítvány kisgyerekek „koncertje". Módszerének bemutatása. Különös érzés. Angol gyerekek magyar népdalokat szolfézs-énekelnek. Egy kisfiú, épp a zongoránál, fejével bólogatva számolja magában a negyedeket, miközben játszik. A diákocskák (5-9 év) mély bordó felsője, és a zongora barna teste együtt izzanak.
Különös örvény bennem. Kinn, ugyanúgy, mint két éve, örvénylik a város. A Maiden Lane voltaképpen egy szűk sikátor. Éttermek, bárok minden kétlépésen. S itt, Bartók, egy bartóki világ végén. Az intézet oskolásegyenruháján az intézet neve és mottója. Béla Bartók Centre for Musicianship. „Bartók Béla Intézet a Muzikalitásért." A zeneiségért a lényeges, nem a suta lefordíthatóság. S a mottó, mely előragyog a pólókon. „Csak tiszta forrásból". A Cantata Profana üzenete. S a gyerekek arcán a figyelem tisztasága. Ahogy gyermekségük minden energiájával, most, a kézvezénylésre és a szolmizációs hangokra figyelnek. Fegyelemben. Ám a gyermek őszinte extázisában is. Kontraszt, amit muszáj megkönnyezni. Beavatódnak abba a zenei világba; mely profilunk mögött, mint arcéleink sorjáznak.
Az est Bartók zenéjét mutatja be. Mennyire meghatározó volt a népdal-kutatás érett kompozícióiban. Megragad egy gondolat. Bartók zenéje, még amikor nem is kötődik a népzenéhez, akkor is hordozza e világ egységét.
Zenei illusztrációk az esten. A Romániai táncok dalait először az eredeti Edison-fonográfhenger lejegyzésekben hallgatjuk meg. Utána Bartók és Szigeti zongora és hegedű-játékában. Most tudatosul, hogy a sistergő, recsegő hengerekről zenét lejegyző Bartók milyen körülmények között dolgozott. Ezentúl még mélyebben megemelem majd kalapom Bartók South-Kensingtoni bronzkalapja előtt, mindennapi találkozásainkban.
S csupán adalék, a fonográfhengerek tegnapi zörejéhez. Fájdalmas, kulturális gyász, ma hallgatni, a fonográfhengerekben letűnt világot. Szinte a felismerhetetlenségig zúzodott dallamok. S maga a csoda, hogy a bartóki átiratok nyomán, teljes feltámadásban e dallamok. Elég a „Bottánc" dallamát felidézni. Kőry egy írásában olvasom, hogy a holokausztban elpusztult magyar zsidó zeneszerzők egyike, Deutsch Jenő volt az, akinek 1937-es kézírásának hasonmásában jelentek meg Bartók egynemű karai. Ő másolta Bartók török gyűjtését, továbbá a román dallamok zömét is. (Miépes és Jobbikos zsidózásaink mindenkori hátteréül, csupán.) S egy Bartók levél: Deutsch Jenő Úrnak /201/7 tábori munkássz./Bihar m. Budapest, 1940. okt. 1. Kedves Deutsch Úr, Nagyon köszönöm lapját; sokat gondoltam Önre azóta, hogy Budapestről eltávozott. Mi holnap hagyjuk el Budapestet. Kodálynak ajánlottam Önt másolási munkára, de attól tartok, hogy ez a közeljövőben még nem lesz aktuális. Mindenesetre forduljon hozzá és érdeklődjék nála, ha majd visszatért Pestre. Sokszor üdvözli és minden jót kíván Bartók Béla. Ennek háttérében (is) különösen érthető Bartók még 1940 októberében, Magyarországon (!), Amerikába indulása előtt írott végrendelete. Amíg Hitlerről és Mussoliniről bármilyen utca vagy tér van elnevezve Magyarországon, megtiltja, hogy róla bármilyen közteret nevezzenek el.
S betölt a kép: az említett „fejével számoló" kisfiú. A kotta előtt ülve, a legegyszerűbb szolfézs-sorokat játssza, amit az előbb szolmizálva énekeltek. S a pólókon ott az írás: „Csak a tiszta forrásból." E törékeny, növekvő gyerektudatokon át megérint: józanodásunk csakis e legegyszerűbb szolfézshangokba kapaszkodva jön el. S figyelem, újra-vetítve, a tegnapi est egy másik képét. Kislány, ugyanott, a zongoránál. Ő már egész komoly, nehéz dalt játszik. S míg Bartók felvételről hangzik fel ugyanaz, a kislány, belefeledkezve, mintegy csak magának: ujjaival követi azt, ami a kottában történik. Ahogy egérke fut, bökögeti-simítja a futó kottafejeket. Együtt a dallammal. Tisztaságában hatalmasabb és erősebb az a gyermekkéz a történelem minden Angyalánál. Mindentudóbb.
Illusztráció: Amerikai interjú Bartókkal http://www.youtube.com/watch?v=Hb7M68FMokQ&NR=1
-- Bartók nevét beírva a blogkeresőbe fenn, további zenéhez (is) kapcsolódó reflexiókat találhat(sz)
2011-11-24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése