.
[Szünet] „Tehát nem álom. Végül. Nem is káprázat. Némák. És én is némán állok előttük." (Samuel Beckett, Rough for Theatre I). A Moody's bóvli kategóriába minősítette le Magyaországot. Beruházásra szuperkockázatos. Nem tanácsolt. „Ismeretlen, távoli kis kikötő." Csendes háborúk a világ pénzügyi régiói közt. Tenger. Csatahajók. Időnként egy egy öblös ágyúlövés visszhangja. A távolba lőve. Látótávolságon kívülre. Ott, majd megtörténik a becsapódás. Radarok memóriáján belül.
Ez csak egy kép. Arról, ahogyan a világ pénzügyi régiói állandó, végső csatáikat vívják. „Elolthatatlan, mint egy égő olajmező." Élet-halál kérdés. Kilőni a rivális flottából a kísérőhajókat. Egyenként. Emlékszünk? Az euró-válság kezdetére. Még a líbiai háború előtt. Portugália és Spanyolország váratlan lesorolásakor. Pedig, akkor az EU pénzügyi stabilizációs csomag már megvolt, a nemzeti parlamentek épp elfogadták, feltételekkel, megszorításokkal. Akkor lassult először a flotta. S a távolban? Mint (egy) fehér vitorla? Igen. Ott is egy nemzeti érdek. Az USA valutáját erősíteni a rivális valutákkal szemben. Létkérdés. Mert ha ez nem következik be, egyre több állam vált dollárról másra. A távolból mindez „Tüzijáték". Ugyanúgy, ahogy Afganisztánban, Líbián történt. Képernyőkön keresztül, gombnyomásra.
„Tüzijáték. Ismeretlen távoli kis kikötő. Fenn az egek, lángba borulnak. S halkan megcsörren egy karkötő." Ezek most épp mi vagyunk. A felhozott indokok, csak ürügy. Jönnek az Európai Sorban majd mások is. [24 órán belül, ugyanaz a gazdaságokat kilövő anyahajó, épp most lőtte ki Belgiumot. A Standard and Poors, a Moody's ikertornya. Süllyed. Leminősítve.] Lassítani kell, szétzilálni az Úniót − mielőtt stabilizációja sikerül.
S a mélyben, számtalan hullámréteg. A felszínek viharában, a hullámveréseket meglovagló, érdekek. Laokóni birkózás. Mindenki a világ boruló asztaláról él. Nálunk is. A mi, honi, laokóni részletünk: az ausztriai anyabankok egyetlen esélye, ha a kormányzattal visszavonatják a végtörlesztések általuk kidolgozott rendszerét. S nagy a riadalom. Itt, nálunk látszik kiderülni (veszteségükből), hogy nyugati irányba fog dőlni a dominó. S kiderül a nálunk legnagyobb fogúra (és étvágyúra) nőtt bankszektorok hitelképtelensége, mert akkor ők is leminősíttetnek. S kezdődik a rettegés, tornasorban, hogy bedugul a hitelezés. Hát ez van. „Nem tudom mi ez, pedig látom. Ez nem valóság. De nem is álom. Egyre nagyobb ez a város, de fel sose épül. S eltűnik végül, feltűnés nélkül."
S mi ma hajnali kettőtől, a bejelentés időpontjától, mint ország, körbepánikolunk. Arab tavasz szérumokban. Az ellenzék elnöke már mondja is a demokrácia önhülyítő mantráját. Leváltani a kormányt. S tévén visszanézhetjük a jól kiszámítható reakciókat. A bűnbakképzés maghasadásait, „láncreakciónkat". Járjuk, járjuk a démonképzés törzsi táncait. Úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Destabilizálni a régiót. Inoghatóvá tenni a valuták közötti sávokat. S igen, azok a bizonyos állampapírok. Amikről pedig a mindenkori kormánymantra mondja, hogy „mi a piacokról finanszírozzuk magunkat". Senki nem mondja ki, hogy ezek ugyanolyan hitelek, mint bármilyen uzsorahitel. S most majd csak még magasabb kamatra tudják az érintett országok visszafizetni. „Kezemben olvadó fagylalt."
(S idelenn? Jártak a Moody's szakértői valahol a Nyírség-, vagy Borsod örökre leszakadt világában? Soha nem fognak.)
Jön majd egy világ, kell, hogy jöjjön, ahol nem lesznek korrupt hitelminősítők. Mert a korrupció az, hogy rendszerismeret nélkül, szándékkal befolyásolunk piaci folyamatokat. A valósággal, mint emberi világgal való érintkezés nélkül. S ebben az értékingásokra épülő tőzsde-kapitalizmusban csak a feltétlen engedelmesség etikája létezik. A képernyők mögötti döntésekre nem visszakérdezés. Zygmunt Bauman A modernitás és a holokauszt munkáját kéne végigolvasnunk. Tisztességgel és újra. A bürokratikus, megkérdőjelezetlen protokollok következményeiről. Mint ruhaszárító köteleken, köztünk leng az auscwhitzidő.
Új ateizmus kell. Ezekre a régi istenekre. A „nem hiszek a Moody's világában" radikálisan kritikus történetére. Amolyan új-feuerbachi válasz. Mert ezek az előre programozott istenek most sem szólnak időben. Hogy a megmentőként remélt Kína rohad. Mit rohad, zuhan, ahogyan csak ötágú csillag tud a mennyek pereméről. Óriási szellemvárosaival, amiket megépítettek. A gazdaságot ezekkel az állami megrendelésekkel tartották növekedésben. És ezekben a városokban senki nem lakik. Csak az elodázott forradalom, a rendszer meg nem nevezett korrupciója.
Hölgyek, Urak. Nincs más. Elő kell venni a sokat leviszolygott marxi kapitalizmus kritikát. S jó százhatvan év után, ma, újragondolni, a Moody's protokolloktól mentesen, mitől ön destruktív és fenntartatlan a Rendszer. Mitől korrupt: mitől belőlünk korrupt.
Távolabb hajolni világunk térképétől. Rálátni, mennyire haramiavilágba közelít az ádvent. Ránk látni. Rájuk látni. Bennünk, rájuk, s bennük, ránk. Magunkra ismerni. A remény cölöptologató banditáira. (Kép a Nagy Indiánkönyvből. Sivatagi karavánvezetést vállaltak, áthelyezték az útjelző cölöpöket. S a végén támadtak, amikor már támadniuk sem kellett.) „Tűzijáték." S utólag, urak, mint Radnóti tömegsírban megtalált bori-noteszében, elgondolkodunk majd? Hogy a líbiai háború, mekkora karma robbanás, a mi európai világidőnkben? Hogy a „pánikoló piacok", bizalomingások, ez az egész örvény, talán meg sem történik, ha? Igen. Ha európa urainak van holisztikus látása. S még minimális köze (velünk együtt) a Hit világához, hogy „Ne ölj!". Az a kollektív psziché, melynek a tőzsdék világa éppúgy része, mint mantrademokráciáink, most remeg. Csak az Irakban és Líbiában nyugati fegyverekkel meggyilkolt (és Afrika? természetesen) több százezer áldozatának lelke, mint egekbe kiáltó vér, a világpsziché sebe. Soha nem létezik a tőzsdék, és tőzsdepszichék, demokráciapszichék zárt világa.
S a végére a slusszpoén. Egy televíziós szerkesztőség felhívta reggel nyolckor a Moody's központi, kommunikációs irodáját. A magyar leminősítés indoklásának szöveges anyagát át tudnák-e küldeni. Igen. Készségesek, a Moody's protokoll részeként. Fax. Elektronok. Push. Enter. A birodalom szóba áll. S láss csodát. Budapesten kijön a fax. Valóban átküldték. Botswana leminősítésének háttéranyagát. Afrika. (S gondolom, ha a magyar lenne a világnyelv, akkor most ott, a faxküldő irodákban, a KFT slágere szól, háttérzeneként. Minden feketének fizetek egy feketét." Hahaha.) Tűzijáték. Idézőjel nélkül.
(Ugye ismerjük Radnóti sorait. Aki gépen száll fölébe, annak térkép e táj. Mély szimbolikus melléütése ez világunknak. Az a bizonyos tőzsde-hangulat is valahol ilyen alapos számok mögé nézésekből születik. Sic! „Itt élek én, nem vártam mást. Csak nézek, mint apró ember az óriást." (Bikini, Valahol Európában). És holnaptól ádvent. S benne a tegnap világa. Mint ez a nehéz, ősztéli reggel.
HAMM: „Egyszer ismertem egy elmebeteget aki azt gondolta, eljött a világ vége. Festő volt − és grafikus. Nagyon kedveltem őt. Meg szoktam látogatni, az intézetben. Megfogtam a kezét és odavonszoltam az ablakhoz. Nézd! Ott! A növekvő gabona! És ott is! Nézd! A suhanó heringraj! Ezt a szépséget figyeld! [Szünet.] Elrántotta a kezeit és visszament a sarokba. Kiábrándultan. Mindössze csak hamut látott. [Szünet.] Ő volt az egyedüli túlélő. [Szünet.] Elfelejtve. Úgy tűnik, az eset… nem volt…. olyan egyedi." (Samuel Beckett, Endgame)
2011-11-25
Illusztráció: Tengerpart (Európa Kiadó, Live 1984 koncert), http://www.youtube.com/watch?v=HFjoZrgVdJM
KFT, Afrika
http://www.youtube.com/watch?v=-eC0FtlSroI
Bikini, Elmúlt Illúziók (2011) http://www.youtube.com/watch?v=Qd0lsglth58
Valahol Európában (1998) http://www.youtube.com/watch?v=AhtC4yRfL98&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése