Angyalóra

Angyalóra

1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64; Zs 118,53-61.134.150-158; Lk 18,35-43

A hitelminősítő intézetek várható döntése. Csak nálunk szalagcím. Valakik ülnek a képernyő előtt, "figyelik magyarországot". Kis emmel, mint nemecsekernőt. Így figyelték görögországot is, olaszországot is, spanyolországot is, portugáliát is, írországot is. Globális póker. Gazdasági játék, megfigyelősdi. Hitelminősítők pupilláin keresztül. Mint angyalok, tévedhetetlen angyalok. Így tekintünk rájuk. A világot képernyőről néző, monitorokon keresztül ösztönzőkre. S fel sem merül bennünk, hogy e szemek épp úgy korruptak, mint az alattuk húzódó rendszer. Nem értem. Hogy is van ez? Van valami központi computer, ami összegyűjti mindennap az adatot, hogy ki vesz mennyi állampapírt, a világ összes tőzsdéin? S kijön minden órában valami szám, s ez alapján megmondják mennyit ér egy ország nemzeti valutája? S közben az értékváltozás apály - dagály mozgásában szörföznek a beruházó tekintetek? Itt valaki mindig nyer, és valaki mindig veszít, a semmi (és mégis országnyi valami) ablaknyitogatásaiban? S ott, a virtuális akváriumok alján, remegnek hús vér emberek? Állatok, ásványok, kövek, minden? S hogy is van ez? Az országokon, ahol nettó minimálbérből háromszor, három és félszer lehet (nettó) feltankolni egy autót, ugyanazt szorítják, mint ahol ez tizenötszörös?

S méginkább hogyis van? Kína, a "diktatúra" előtt könyörög a szabad Nyugat, hogy anyagilag mentse meg? Hogy is van ez? Kommunista államok, emberjog ide, oda, és a szabadság nagy államai meg pénzügyileg korruptak?

Tudom, egyszerű, túl egyszerű, amit mondok. De a hogyisvanok sorjáznak tovább. Hogyisvanazkéremszépen, hogy ez az imf-es, ilyenolyanhitelminősítős angyaltekintetű világ semmi semmi semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy Európa/Amerika azokat a közel-keleti diktatúrákat tömte tele fegyverrel (gdparányosjópénzzel), amiket most kárhoztat, vagy épp megdönt? Nem tiszták ezek az angyaltekintetek. Sőt, tisztátalanok. S félek, félő, hogy ebből a tekintetből/világlátásból, csak aláhullani lehet. Európa lélektanilag, egyszer csak robbanni fog. Előbb helyben, aztán globálisan. Mert az angyaljátszmák, valahol, a nagy pókerasztal másik oldalán, ezt kívánják. A válságon keresztül, a rendszeren belül gerjesztett új hitelezés, a végső lépés és utolsó esély. Még magasabb szintre emelni a nem létező, virtuális pénzek limitjét. Úgy tűnik, ez a homokóra újra fordítása a rendszer alapja. Eddig, s ezt sem vallotta be a rendszer, a láthatatlan perifériákat (Kína, vagy másuttolcsómunkerő) lehetett kizsákmányolni. Nem virtuális pénzben, de a munkaerő érték ingások közti szörfözésben. Ennek vége; s az Angyalóra körbejár. Kolonizálókból kolinizáltak. Berlusconi és Kadhafi. Ugyanoda, és másként is ugyanúgy. Szimbolikus történet a tekintetek minőségéről. Apropos. Most, hogy a bankrendszer etikus működtetését vetik fel. Ott, a monitor mögötti nemecsekekről döntő Angyaltekintetek "etikus szabályozását" kéne először felvetni.

S elővenni Hanahh Arendt gondolatait a kérdések nélküli emberről, ahogyan Eichmann-t perében megfigyelte. Auschwitz tragédiája a racionális bürokrácia tragédiája. Emberek, tájak, vallások számokra redukálhatósága.

2011-11-14