2009. április 10., péntek

[homilia] Közvetítések



Szöveg nélkül/ angyal távolból

Közvetítések


B-év, Nagypéntek (Iz 52,13 - 53,12; Zs 30; Zsid 4,14-16; 5,7-9; Jn 18,1 - 19,42)


A katolikus hagyomány kezdettől fogva vallja, s ragaszkodik az analogia entis tanához. Isten lényegének radikális másságát az ember a "létbeli analógia/hasonlóság" alapján szemlélheti. Ez az elvont formula azt a nagyon is életközeli igazságot kívánja tudtunkra adni, hogy Isten közvetítésen keresztül megismerhető és megtapasztalható. A protestáns teológiák előszeretettel hangsúlyozzák: "nem lehetséges emberi közvetítő Isten és ember között." Az evangélium világa azonban ennek ellenkezőjét tárja fel. Isten és a természetfeletti világ csakis közvetítéseken keresztül elérhető számunkra. Szimbólumok, a nyelv, élményeink, mind-mind az értelmezésen keresztül adják tudtul: ki számunkra az Isten. Jézus pere is, ebben az értelemben, a "közvetítő" kifaggatása. "'Te vagy-e a zsidók királya?' Jézus azt felelte: 'Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'" Ez a Jézus és környezete közötti - immár halálos - konfliktus forrása: ütköznek az emberi élmények és tapasztalatok Isten megtapasztalásáról és érkezéséről. "Jézus azt felelte: 'Az én országom nem ebből a világból való.'" Ezért a legmegrendítőbb dráma, hogy rá kell hagyatkoznunk a Jézusról való élmény értelmezésére.

János evangéliuma ezeknek a megtapasztalásoknak a sokaságát adja. A szívünknek - mely személyiségünk középpontja - azonban választania kell. Meg kell tanulnunk megbízni e tudósításokban. Rá kell hagyatkozni arra az Közvetítésre, amely emberségünk közegén (médiumán) át akarja kinyilatkoztatni magát. Az, hogy bizalommal merünk tekinteni emberi vallomásokra, nem más, mint, hogy szolidaritást vállalunk a Megtestesülés útját járó Istennel. "Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról." Figyelmünk és jelenlétünk elismerése ez. "Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra." Számít, amit te megláthatsz Istenből. Pilátus közvetítését azonban könnyen félretesszük, hisz voltaképp vakság. "Pilátus erre így szólt: 'Mi az igazság?'" A tömeg szava is értéktelen, mert őket sem köti össze egyetlen élő szál sem Jézussal; manipuláció és saját vérszomjuk áldozatai. Ami számít, s amit figyelj meg, a keresztre adott reakciók. "Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna." A tömeg már rég nincs ott. Pilátus, s az ítéletben részes vallási potentátok már szintén kikapcsolódtak a történetből. Akik ott állnak, a vesztés, az elvesztés drámájának magatehetetlen tanúiként - az ő jelenlétük és figyelmük valódi. Az ő pszichéjük őrzi a történet hiteles értelmezését. Ők kommunikálnak az események jelentésével. "Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: 'Asszony, íme, a te fiad!'' A szeretet utolsó pihegése és gondoskodása ez. Az emberi szeretet itt már csakis végső gyökeréből tud meríteni; természetfeletti forrását megnevezve. Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!'" János válasza ezért nem csupán véges, válaszoló emberi szeretetünk, de átalakulásunk tanúja. "És attól az órától magához vette őt a tanítvány." Jézus gondoskodó szeretete emberi drámáján is átüt. A középpont Ő marad. S ez a középpont vonzza, mágnesként, a szolidáris emberséget. "Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte..Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot." Ám amit ikonként szemlélnünk érdemes, hogy Jézus is feltárja: szeretetének maradék hajszálgyökerein át hogyan kapaszkodik az Atyába; hogyan forrása az Abba. S valóban, e közvetítések lánca elvezet nagypéntek végső küszöbére. A kereszt feltárja az Atya aktív, a veszteségeit is felülíró, szeretetét. Jézus utolsó szava, "Szomjazom!", már az Atya benső drámája. Közvetíthetetlen; csak Húsvét ajándéka képes kifejezni. A roppant csend, amit most érzünk.


2009-04-10





Nincsenek megjegyzések: