A lelki tér határai

Zágoni-Mikes Kelemen portréja

A lelki tér határai

C-év, 12. hét, K. (2Kir 19,9b-11.14-21.31-35a.36; Zs 47; Mt 7,6.12-14)

Bach A d-moll oboa és hegedű koncertjének adagio tétele felébreszt. A lassú tétel mindig tudatalattink, és főleg szívünk közeledése. Igen, saját szívünké. Bach zenéje megerősítés: bensőnknek, s bensőnkért tartozunk felelősséggel. Ez az a „lelki tér", ami az európai ember sajátja. Ebből a belsőből születik kert, berendezett ház; s végső soron emberi kapcsolataink. Innen születik mondanivaló. Az adagio-tétel lassú kígyózása lelassítja rohanásunkat. Épp arra a természetes ritmusra és lélegzésre: amiben megláthatóvá válnak dolgaink. Kert és emberi arc. Máskülönben − gyorsvonat sebességével suhanunk. Mit sem látunk a tájból, amiben és ahogyan élünk.

Bach zenéjében a szelíd ismétlések. Hegedű és oboa egymásba fonódva ismétlik a dallamot. A tétel vége felé mintha még tovább fokozódna a „lassulás." Életünk elmúlt tereiben járhatunk. Lelkünk mozdulataiban, melynek a test, az akkori rohanások nem adnak időt szólani. E zene lehetőséget ad, hogy visszailleszkedjünk az egykori mozdulatokba. A történelem, s a személyes történet gyógyulása ez. Kár, hogy nem hallgatunk többet Bachot. Olyan egyedülálló elmélkedést kíván, mely valós, és utólagos elmélkedés hiányzik életünkből.

E concertók nélkül, nem véletlen, „bensőségességét" veszíti világunk. Udvarias megfogalmazás. A lelki-ismeretet nélkül tönkre megy, meddővé válik az ország. Mert e beső tér nélküli ember a végletekig manipulálható és sebezhető. A közösség, amely nem hordozza magában Bach és Bartók zenéjét, regimentírozódik a gyanúra. Mindegy, hogy „zsidó", „cigány", vagy egyszerűen csak „másik", vagy „ellenfél", „ellenoldal." Az evangélium nem kertel. Az emberies (be- és elfogadó) benső hiányát „belül ragadozó farkasoknak" nevezi. „Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják. Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét?" (Mt 7,14-16)

Az önigazolások soha sem a benső térből születnek. A külső karmák és ritmustalan hajtás világából fakadnak. Csak imitálják az interiort, az ember belső terét. S e benső terek nélküli ország törik. Aprózódik, rész-közösségekre, a gyanú és önigazolás újabb és újabb zárványaira. S Bach zenéje nélkül − ha nem ez mélyíti ki bensőnket − képtelenek vagyunk a szenvedélyre. Szenvedélyesen szeretni, szenvedélyesen érvelni, s szenvedélyesen meghallgatni. Az emberi bensőnek valahol ezért szinonimája a „hűség". S gesztusként, a világ lefordítani akarása; bensővé tétele.

Mikes Kelemen törökországi levelében fontos részlet. Archaikus nyelvén is megmutatja, hogy az emberi bensőért való küzdelem − a reflektív lelki tér határaiért − minden korban feladat. „De a keresztényi áldás mind lelki dolgokból áll, és egy kereszténynek nem a kövér földet kel suhajtani, hanem a kegyelemmel valo tellyes szivet, hogy ne a földgye, hanemhanem a szive teremcsen böv gyümölcsöt" (Jénikö 2. january. 1719)

2010-06-22, Debrecen.