Rózsaágy, Varengeville-sur-Mer
(foto: balintbeckett)
Isten népének hálaéneke
A-év, ádvent 1. hét, Cs. (Iz 26,1-6; Zs 117; Mt 7,21.24-27)
Izajásnál és a 117. zsoltárban énekszót hallunk. "Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr erős kőfalat és bástyát állított védelmére" (Iz 26,1-2). Ének-szó; milyen kifejező. Az ember amikor énekel, mindig valami igazságot mond el önmagáról. Az ének mindig igazat mond, hisz egy az éneklővel. Nincs közted és a kimondott között semmi közvetítő. Míg beszélünk, a szavak között ott a szünet. Az énekben nincs hely a 'közbevágásra'. A dallam szent hely, csak csatlakozni lehet hozzá. Míg a szó lehet az uralom, a meggyőzés eszköze - az ének vezet, elhordoz.
Meggyőződésem, hogy minden énekünk forrása valamilyen szabadítás eseménye. Minden dallam mögött, amit akár csak dúdolsz is - Exodus, szabadulás, megmenekülés, egyszóval hálaének húzódik. "Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt! Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik" (Iz 26,21). Érdemes ádventben énekelned. Zsoltárt, népdalt, amit tudsz. Maga a dallam, ami átjár és átrezget, a legősibb vallási élményünk Istenről. A kommunió, az egyesülés "ikonja". Szerelmeseknek, barátoknak, férjnek s feleségnek, családnak együtt - akik közel vannak egymáshoz - többet kéne együtt énekelni. "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). Hanem csak aki "énekli" azt, szünetek nélkül. Akit a Bárány trónja körül énekelt dallam vezet.
2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése