Minden megváltozik

Minden megváltozik

A-év, ádvent 3. Hét, Szo. (Szof 3,14-18. a)

A legnagyobb titok az ember változása. Változhatsz-e; megváltozhatunk-e? Ádventben épp az tudatosult bennünk, hogy mennyi mindent hordoz magában életünk áramlása. Mennyi minden került éveink folyamába az első mosoly megszületése óta. Játék, örömök, felnőtté válás; sebek, a szeretet kisiklásai, félbe maradt alapszavaink. S ádvent közösségi rétege azt is megsejdíti, hogy életed az emberi történelem egészét hordozza. Egyszerre tükrözöd és táplálod a történelem tengerét. Belőlünk születhetnek békék; általunk és bennünk kezdődhetnek el a háborúk. Családok békessége; és családok lassú mállása.

Szofóniás próféta az ádventi önismeret magvát tárja fel. Válaszol kérdésünkre, vajon megváltozhat-e, és kiteljesedhet-e az ember. Válhat-e újra áttetszővé, újra forrássá. "Dalolj, Sion lánya, zengj éneket Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem lánya. Elvette az Úr ítéletedet, elűzte ellenségedet; Izráel királya, az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól!" (Szof 3,14). Mély személyes és közösségi üzenet ez. Izráel királya nem a földi uralkodó, hanem az Isten. Minden földi hatalom le rá kell, hogy eszméljen: az igazságosság és a jog forrása Ő.

Személyes szinten lélektani térképünk Szofóniás örömhíre. A személyiség éltető centruma a megérkező Isten! Nem már bennünk lévő képeink róla, a történelemkönyvek, ideológiák vagy korszellem torzításában. A személy nem maradhat individualitás, "ego". Sokkal inkább "kettős naprendszer" az alaptermészetünk. A valódi Isten és valódi önmagunk párbeszéde. Ezt az eredendő közösséget hozhatjuk felszínre magunkban. S kultúránkban. Ha szavaid eredeténél jelen van ez a párbeszéd, mielőtt megszólalnál: kommunikáló lénnyé válsz. Azt adod, a mindennapok gyökerei közt, amit történetünk leginkább szomjazik. A másik magányát csillapító s felszámoló szeretetet. Most kéne "emlékezned" gyűrűd fényét, s különös testmelegét. Az arany természete különös. Fényét nem kívülről kapja, belülről fénylik. Vissza-vezet az első szeretethez. A szeretet és öröm felelősségét mondja ki. "Ne félj Sion, ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével; örül majd neked ujjongó örömmel, úgy mintha ünnepet ülne" (Szof 3,17-18).

2000.

A mai Népszabadságban megjelent az "Felelősség az Élet iránt" c. írásom, a Közoktatás törvény vitaanyaga és az érettségi rendszer reformja kapcsán. Humanitások és reáltudás viszonyáról. A felvetettek nem a természettudományos és reáltárgyak szembeállításáról szólnak. Bármennyire is úgy hangozzék. Amire fel szeretném hívni a figyelmet, a két tudásterület viszányának tisztázatlansága az iskolai curriculumban. A volt, és a jelenlegi szabályozások sem "integrációs" mintában gondolkodnak, sajnos. Egy idős barátom írta, hogy szerinte abszurd, hogy ma is a 18. életév az érettségi, mint az ő korában a negyvenes években. A tudásanyag sok-sokszorosára növekedett azóta. A rohamtempós reformokban, amit a kormányzat még addig akar ledarálni, amíg hivatkozhat a "kétharmados felhatalmazásra", nem látszik, hogy komoly elgondolkodás történne a humán és reálterületek EGYÜTTLÁTÁSÁN.