Bizalom
A-év, ádvent 2. hét, Szo. (Sir 48,1-4.9-11; Mt 17,10-13)
Jézus a Színeváltozás hegyéről jön le tanítványaival. Lelkükre köti: a látomásról, amit átéltek, senkinek se szóljanak, "amíg nem támad fel az Emberfia a halálból" (Mt 17,9). Pedig amit láttak, az lélegzetelállító, megtarthatatlan titok. Mesterük átváltozott, fehér fényben ragyogott; Mózes és Illés próféta beszélgettek vele.
A mai olvasmányok kulcsszava, kompozíciójának szíve a bizalom. Jézus kérése, Illés tettei, és Keresztelő János, az Előfutár tanúságtétele az érkező Megváltóról - mind a Szentlélek iránti bizalomra hívnak. Ő Krisztus egyházának tanító Lelke mely bennünk megszólal: "Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya" (Sir 48,1). Az Ígéretek iránti bizalomban élve áttetszővé, fénylő arcúvá válsz, mint maga Illés. Egésszé. Olvasd csak el, ahogyan áldozatával legyőzi a Baal-papokat! Hogyan érkezik bizalmára a tanúságtévő Lélek, amint várakozik, hogy az ő oltára lángra lobbanjon. "Illés pedig felment a Kármel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé hajtotta" (1Kir 18,42).
Keresztelő Szent János Illés lelkületével bízik és ismeri fel Jézus Krisztusban Isten Lelkének erejét. Az "egyház" Lelke iránti bizalom sok helyen végletesen megfogyatkozott. Az ádventi várakozás azonban benne bízni tanít. Minden zsidó-keresztény - hívő és papjaik - újra kell, hogy tanulja az érkező Isten iránti bizalmat. Az Ecclesia az ek-kaleo szóból származik. Annyit jelent össze-hívni, összegyűjteni. A keresztény közösség nem más, mint bizalmad ki-hívásának és megnyílásának a helye.
2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése