Ujjak a betűben
A-év, ádvent 3. hét, H. (Ter 49,2.8-10; Mt 1,1-17)
A mai evangéliumi szakasz csak neveket tartalmaz. "Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve" (Mt 1,1). A nemzetségtábla épp olyan zárt világ, mint a temetők sírkövei - jobban szeretem a szót -, fejfái. Emlékszem a hajdúsági régi temetőkertre. Csónak alakú fejfák. Nagymamámmal mentünk ki gyermekkoromban. Nagyszülei sírjához. Még gyermekként rácsodálkoztam, miért olyan szűkszavúak; a név, s hogy élt 86 évet. Máig érzem az akácok szemlélődő hallgatását. S emlékszem, gyermekként a fa fejfákhoz gyökereket asszociáltam. Folytatódnak lefelé, egy élő, továbbélő világba vezetnek. A csolnak alak is mozgásba hozta az ember gondolatait; az ismeretlen öbleiben várakoztak a nevek, a feliratok, kérdéseim. Élő történelem volt az élőké, és élő történelem a megholtaké. Nagymamám történetmondása volt a kapu.
"Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákob, Jákob fia pedig Júda és testvérei" (Mt 1,2). Nem véletlen, hogy az Ó- és az Újszövetség könyveinek határán egy "második Kertet" találunk. Kulcsszó a nemzetségek felsorolásában az élet továbbadását kifejező "fia volt". Közel sem "temetőkert" ez immár. Hanem, a gyermekkori kérdések megválaszolásának kertje. Atyák és utódok, ígéret és örökség a szövegben a domináns témák. Generációk sorrendjében az Ígéret továbbvitelét követjük soron. S a nemzetségtábla záró szakaszát simítva ujjainkkal, valóban második Édenné változik a történelem. Apám, s nagyapám és nagyanyám sírjának betűibe illesztem ujjam; a gyermek mozdulatával. "Jákob fia volt József, annak a Máriának a férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babilóni fogságb avitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék" (Mt 1,16-17). Nemzetségtábláink és a biblikus nemzetségtáblák összeérnek.
2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése