Sivatag a határon

Georgia O'Keeffe, Napfelkelte

Sivatag a határon

A-év, ádvent 2. hét, Cs. (Iz 41,13-20­; Mt 11,11-15)

2000. A The Times címlapján döbbenetes kép. Sivataggá lett erdőt látsz: törzsükig megcsonkított, szétégett fák, kiégett talaj. Az amerikai bombatámadás nyomai ezek a Tora-Bora-i magaslaton. Hadiképek. Egyiken a bombakráterben, a mindenható kamerák előtt, a Tálibok ellen győztes afgán férfi. Vállán páncéltörő gránáttal. Mellette bombamaradvány. S nem akarok hinni a szememnek a tudósítás folytatásán. A pilóta, mielőtt ledobta volna a CBU87-es bombát, a következőket írta rá: "Azokért, akiknek az álma kettétört, itt van néhány rémálom. Úgy fog világítani nektek, mint hegyi kecske segglyukában a gyémánt." Ez a mi kis világunk. Ádventek és háborúk keveréke. S felidézem Menyhárt Jenő dalát. "Mondd meg nekem, mi tart össze Mindent, amikor minden szétgurul? Új fegyverek, új háborúkra?" (Mr Con és a bioneers, Szép új világ zenekar)

*

Izajásnál gyakran látjuk Istent, amint megjelenik a sivatagban és életet hoz. Teremtőként érkezik. A legnagyobb szárazságot, a legkopárabb vidéken élőket keresi fel: "A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. A pusztában cédrust növesztek, meg akácot, mirtuszt és olajfát" (Iz 41,18-19). A Teremtő azonban nem véletlenül "érinti" a földet. Valójában az emberhez jön, őt gyógyítja. A sivatag, az elhatalmasodó terméketlenség egzisztenciánk szimbóluma is. "A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket" (Iz 41,17).

Az ember bibliai neve adam. Az adamah-ból, azaz "föld"-ből teremtett lény. Föld-teremtmény, aki majd termő talajjá alakítja a földet. Izajásnál az ember eredetéhez érkező Istent látjuk. A keresztény olvasat ez: Jézus Krisztus földre hulló vérében majd az Isten Fia érinti földünket. "A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát, meg ciprust" (Iz 41,19). Isten "ültető" tevékenységével eredetére, eredendő életadó küldetésére figyelmezteti az embert. Arra, hogy közösségben élő személyek vagyunk, beleértve az élővilággal való közösséget is. Rokonságban vagyunk mindennel, ami a földből sarjadt. S elsősorban Azzal, aki először érintette a Földet. Aki hamarosan történelmünkön belülről születik. "Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az Úr keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette" (Iz 41,20).

2000.