Khomeini ajatollah halála

KHOMEINI AJATOLLAH HALÁLA

Aznap, mikor Ruhollah Khomeini Ajatollah meghalt

Egy észak-Teheráni külvárosban, Droghedában a déli misére mentem.

Bár a templom háromnegyede üres volt,

A hatvanöt év körüli, egyenes, ősz pap

Szenvedéllyel beszélt.

Megfontoltan, precízen és tisztán ejtette a szavakat;

és irgalommal is, érzéssel és szeretettel.

'Drogheda fiataljai - mondta -,

kérlek titeket, ne jöjjetek vasárnap templomba.

A hétvégi misére járás mára botránnyá lett.

Fiatalok vagytok és nyitottak és őszinték.

Könyörgök, maradjatok meg fiatalnak és nyitottaknak és egyenesnek

Önmagatokhoz és egymáshoz

Hogy a hétköznapokban élhessétek az evangéliumot

Annak töretlen ragyogásában.

Vasárnap ti csak maradjatok ágyban

amíg szüleitek útra indulnak.

Mi, az idősebb generáció, a vasárnapi misék nemzetévé lettünk.

Az evangélium semmit sem jelent a hétköznapokban.

A mi vallásunk a kényelem és a szupermarketek.

Elárultunk titeket. Akár rossz példát adtunk,

akár semmilyent.

Őszintétlenek vagyunk tettben és szóban,

Különösen szóban.

Érzéseink elé ajtókat szereltünk,

- ott ahol korábban nem volt semmiféle ajtó vagy küszöb -

Majd kielégítetlenségünkben

Végleg becsuktuk érzelmeink ajtait.

Drogheda fiataljai, templomom nem méltó fogadni titeket.

Maradjatok ágyban vasárnap és álmodjátok meg,

Milyen lehetne az élet "miként mennyben, úgy a földön is."

A beállt csend beszéde után,

A kemencéből kivett frissen sült kenyér csendje melengetett,

melynek látványa egyszerre eltölt ízével.

És amint elérkezett az emlékezés az utolsó vacsoráról,

A kenyér és a bor átváltozása testté és vérré

A hívek éberen néztek, feszülten, figyelmes

izzásban. Mintha csak veszélyben lenne életünk a paptól

Vagy mi lennénk mind veszélyben egymástól

Az igazság pillanata elérkezett.

A végső igazság bekövetkeztének előérzete volt ez

A levegőben drámai feszültség, várakozás, idegességtől feszült.

Amint elkezdte kihirdetni a sorsdöntő, végzetes szavakat,

Egy pöttöm lányka sárga ruhácskában,

Kocogva-totyogva,

Rózsaszín kardigánban, fehér szandálban,

Előreindult a padok között a szentélybe.

Nem tudta hová megy. A kert

ismeretlen mélyét fedezte fel éppen,

Veszélybe sodorva a krizantémágyások rendjét.

A szentély lépcsőihez ért

És felpillantott a magasságban a papra.

Az épp úgy nézett vissza rá, mintha meztelen,

Fiatal nő venne észre alacsony, köpenyeges, középkorú férfit.

'Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre' mondta,

és ő bólintott és kiáltott: 'ezt cselekszem',

majd megfordult és tipegve visszaindult középen

énekelve 'ezt cselekszem'.

Mindnyájan feléje fordultunk, hogy lássuk.

De ő nem nézett vissza ránk.

Elhagyta a templomot mint a fiatal menyasszonyok,

aki sohasem térnek vissza.

- Khomeini Ruhollah Ajatollah

leendő anyja."

(régi fordítás, szerzőre nem emlékszem)