Kép egy régi diákmiséről (nyitott ablak)

Kép egy régi diákmiséről (nyitott ablak)

A-év, Mennybemenetel utáni K., (ApCsel 20,17-27; Zs67,10-21; Jn 17,1-11a)

Jézus imádkozik övéiért, akik a világban vagyunk. Az, hogy a világ időnként gyűlöli a világosságot, nem azt jelenti, hogy Mesterünk lemondana a világról, vagy elvetné azt. Ez dualizmus lenne. Semmivel nem több, mint együgyű szektás magatartás. Ehelyett inkább szeretné kihozni a világot a felszínességéből, a gyűlöletéből. Hogy az megsejtse, milyen változatos a „jó" Isten szeretete. Milyen ízei vannak, amikor szeret bennünket az Isten, és amikor viszontszeretjük őt.

Jézus elfogatása előtt áll. Hamarosan eljönnek érte a poroszlók. Hamarosan együtt alszunk a tanítványokkal. Eláruljuk őt. Az igeidőt, ahogyan beszél, a teológia perfectum profeticumnak nevezi. „Befejezett jövő", prófétai elővételezése ami be fog következni. Befejezettnek mondja, ami elkövetkezik. Prófétai beszéd ez és prófétai jel. Főpapi imájában így benne vagy te is. Kijelentette neked az Atya nevét. Az övé lettél a keresztségben örökre. Megőrzött a gonosztól. Imádkozott érted. Egyetlen szóval: megszeretett téged. Ízleld ezt a szót és benne keveredő mindkét igeidőt: szeret, megszeretett.

*

Most kinn, a nyitott kápolna-ablakon át: ébredő madárraj. Atyánk, most napunk hajnalán kérünk téged; táplálj minket. Mint éhes fiókák, enni kérünk szeretetedből. A szépség és a küzdelem fészkéből tekintünk fel rád. Énekelve kérünk és kérlelünk, vezess bennünket mennyei hajlékodba. Őrizz meg bennünket, míg kirepülünk, ígéreteid fészkében. Így vagyunk mi fiókáid. Amen.

(egy régi diákmiséről, fiatalon)

Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsõítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. halandó felett: Az eredeti szöveg szó szerint: test felett. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én megdicsõítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsõíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsõséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielõtt még a világ lett." „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad õket, és õk megtartották a te igédet. Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetõled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, õk pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetõled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Én õértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsõíttetem õbennük. Többé nem vagyok a világban, de õk a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (Jn 17,1-11a)