Doveri érintők
Dover felé az emhuszonhatoson. A rádiónégyen közömbös műsorok, amúgy is háttérhallgatás vezetés közben. Doverhez már egészen közel, a műsorvezető szavaiból kihallom, „Hungary". Felvezet valakit. Ekkor és ekkor hagyta el az országot. Érdekel, de már kíváncsi vagyok a névre, ki lesz. Pauk György. Érces, meleg és dinamikus hangja. Örülök, ebben a londoni örvénylésben olyan ember, akit érintőlegesen, de megismerhettem. Békésen úszik a partvidéki táj. A GPS-ről felpillantok, ami a képernyőn fél centi, az másfél-két kilométer. Hallgatom Pauk történetét, amiről múltkori növendék-koncertjének bemutatólapja nem beszél. Elmondja, nincs emléke szüleiről, és ez fáj neki. Máig hiányzik. Apja munkatáborban halt meg. A postásra emlékszik, aki apja iratait hozta meg. Húszévesen elhagyta az országot. A szabadságért, tehetsége sodrásában. Megértette, mondja, hogy ahol büntetik a rádió hallgatását, ott csorbul a szabadság. Számára az otthon Anglia.
Figyelemmel hallgatom. Most döbbenek rá, hogy bár angolul nyilatkozott a BBC-nek, minden hangját magyarul hallottam magamban. Teljesen elfeledve a nyelvi határokat, vagy a név megnevezését. Szeretettel beszél a zenéről, s feleségéről, Zsuzsáról. A budapesti gettót csodával határos módon élte túl. Hangja és személyisége rendkívül pozitív. Nyilván, a zene is forrása a derűnek és koncentrációnak, ami személyéből sugárzik. Hetvenhárom évesen is aktív zenepedagógus, máig mesterkurzusokat ad. Ezt a ‒ nincs találok jó szót rá ‒ pozitivitást lenne jó eltanulni; magyarként.
S persze megfigyelem „hangjában", mint Nyugatra indult kortársaiéban is, a pozitív közeget, amiben éltek. Mert ez a döntő. Pauk zenészként, tehetsége miatt is, a legnagyszerűbb muzsikusokkal élt és dolgozott. Maga mögött hagyott egy országot; annak görcseivel és zsákutcás kényszereivel. A zene ebben az átváltozásban, és az előzmények ellenére, döntő volt. Szó szerint újjáteremtő erejű.
E zene forrásával lenne jó kommunikálnunk. Kapcsolatba lépni azzal az újjáteremtő erővel, szeretettel, amelyet a Háromsággal való találkozás kínál. Olyasmi ez, mint felpillantani a GPS térképről a valós tájra. Mert míg azt gondoljuk, hogy látjuk és értjük a tájat; valójában nem. Hiányzik az élményünk rápillantani a valóságra. Együtt érezni „térképeink" mértékét, és amit mutatnak. Sokáig nem fogom felejteni ezt a felpillantást. Amikor „átfordíttatott" a térkép útvonalakból, zöldből és kékből. Valódi mezőkbe. Valódi vizekbe. A távoli tengerbe. Mely együtt most együtt futnak utamon, a kocsiból kipillantva. Pauk kérésére a szerkesztő most feltesz egy új lemezt. Bartók Csodálatos mandarinját. Isten a szirtek alatt, útjainkkal párhuzamosan futó tenger.
2010-05-31, St Kathrines-Dover-Brüsszel
Hotmail: Free, trusted and rich email service. Get it now.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése