"Bilincseltetik(a)"

"Bilincseltetik(a)"

Budapest. Madách tér 2. Zuhogó esőben, szürkületkor, negyed nyolckor érkezem. Autóval. Meg sem fordul a fejemben, hogy hét után még parkolójegyet kell fizetni. A visszaút Londonból, egy-egy baráti találkozásra megállva, mint most is. Másnap könyvbemutató Szolnokon. Fél tízkor indulnék itteni barátaimhoz, ahol megszállok. Indulnék. A kocsin kerékbilincs. Tizenötezer forint befizetése ellenében leveszik. Ehhez persze előbb el kell menni a Peterdy utca 6-ba. Nem épp a második utca. Aki nem ismeri Pestet, autója lezárva, keserves helyzet. Barátom még épp a parkolóban, kérem segítsen, segít. Peterdy utca 6. Ezt a jelentéktelen utcanevet még hosszú időre megjegyzem. Persze az eső ömlik, az idő hajt. Ma reggel megnézem a kapott csekkeket és dokumentumokat. Drága Erzsébetvárosi Közterület-felügyelet-Kerékbilincselő csoport. Gyönyörű neved van, nem tudom, van-e édesanyád. Ilyenkor sokan emlegetik archaikus mélységekből Ómagyar Mária siralommal egyidejű, nyelvi genezisünk alapszó-párosítása. Nekem is eszembe jut.

Nézzünk egy kis fenomenológiai tényfeltárást. Negyed nyolckor érkeztem. Mint utólag kiderül, nem hatig, de este nyolcig parkolás-köteles a terület. Szabálytalanul parkoltam. Elismerem. Azonban sehogyan nem emészthetem az alábbi kis időutazást. Hogy 19.23-kor a 762. számú ellenőr felszólítást hagy a kocsin. 25 perccel később, 19.48 perckor a kerékbilincs rögzítését elrendelik. Az U11 (magyar tengeralattjáró, kortárs változat U-sorozat, keserves asszociáció) azonosítóval ellátott CP közreműködő rögzíti. A kocsi "bilincseltetik." Olvasom mindezt a Jegyzőkönyv Kerékbilincs Alkalmazásáról c. jegyzőkönyvből. A jegyzőkönyv lezárva, az intézkedés befejezve: 210 június hó 03 nap 19.56-perc. S az esti kalamajka után a slusszpoén, a várakozási és pótdíjat külön kell befizetni öt naptári napon belül 4460 forint, 5-90 naptári napon belül 12400 forint (valami miatt szeretik a gyöngéd, nőies, meleg puhaságú, kerekded, barátságos páros számot a négyet, és a hasonlóan nyugtató hangvételű nullát.) 90 naptári napon túl 20400 Ft. Ez már az ER-PARK KFT fizetési felszólítása.

No kérem tisztelettel, ez itt Magyarország. Mondhatnám, Demszky Budapestje. Egy év külföld után első hazai találkozásom az országgal, az állammal. Nem sebeim nyalogatom, mindenkinek érvágás húszezer forint, azon frissében, még egy szabálytalan parkolásért is. Ám legyen ez egy drága blogbejegyzés. S egy végiggondolt emlék. Ez a história amolyan fenomenológiai kukucskálólyuk az ország "ethoszába." Hogyan viszonyul, itt épp a pesti állam (Fővárosi Közgyűlés) saját állampolgáraihoz. Ha ez este tízkor gyerekes családdal történik, a rendszer cinizmusa több, mint vérlázító. Nem a parkolási pótdíj tényét és mértékét vitatom. Hanem a gazember és jellemtelen bilincselést, este háromnegyed óra szabálytalan parkolásért. A kerékbilincs azonnali ráverésének lelkülete érdekel. Nemcsak az a tény, hogy ez hiénakapitalizmus. Kifosztandó, megsarcolandó adat az ember. Nem egyszerűen erőből büntet, kegyetlen adminisztráció mögé bújva. Lélektelenül, és gátlástalanul. Tekintet nélkül, arra, hogy esetleg az autós egy órán belül továbbindul(na), és nem napokig parkol tilosban.

Nem a hivatalnok a felelős, aki ezt végrehajtja. Hanem olvasom ám, kis fenomenológiai elmélyedés, kik hozták meg azt a kerékbilincses törvényt. 24/2009. (V.11.) Főv. Kgy rendeletek alapján. Jobb és baloldali urak, gondolom, ebben oldal függetlenül egyetértve. A jogalkotó a harács-hasznot nézte, nem az esőben álló embert vagy gyerekes családot. Bilincsfejűek, mondanám, de szublimálom indulataim. S helyette inkább a visszafogottabb, de találóbb, s mélyrehatóbb szót választom, fél-angol hidegvéremmel. Bilincslelkűek. Ez a bilincslelkület az izgalmas és a döntő. Mert ezt nem látjuk. Ezt a hiányzó polgári miliőt. Ami például Brüsszelben megvan. Barátaimnál parkolva egy napot 15 eurós pótdíjat kapok - ez a maximális "büntetés". Csak óránként vehető jegy, így lehetetlen nem kerületi lakosnak, aki a városban néhány óra időt tölt, nem büntetve lenni. Ha a kocsi ott áll két-három napig, akkor sincs több tickett. No, ez a polgári lelkület. És ez Európa és Budapest (és főleg közgyűlése) közt a különbség. S az állam ethosza között is: az egyik polgárbarát a másik nem. Késő-kádári, újraszabott bilincsagy. "Tizenötezer". S a cinizmusok cinizmusa, hogy Tisztelt Főpolgármester úr, és többiek. Mennyi a minimálbér ebben a hazában? Négy kerékbilincses parkolás ára? Tudják Önök, kerékbilincs-agyú törvényhozó "fővárosi honatyák", hogy családokban hónap közepére, derekára elfogy a pénz, és üres a családi kassza? No, szociálisan érzékeny urak, ezen fenonemológiázzanak. Ahol egy kerékbilincs feltétel-levétel a minimálbér egynegyede, abban az országban, abban a fővárosban baj van, nagyon nagy baj. Szégyen; és "bilincseltetik(a)".

S hadd tegyem hozzá, a mentalitás kritikájaként. Londonban a rendszámfelíró, ticket-kiosztó traffic-wardokat "London náciknak" nevezik. Mert nem ismernek irgalmat. Ez legyen a helyiek kritikája. Ők is tudják, amit én is, s ezt rögtön hozzáteszem, nem a "PC közreműkődő", és nem a "762. számú ellenőr" a felelős, illetve fenomenológus indulatom tárgya. Hanem a törvényhozó és alkalmazó cinizmus. Mert ez az egész história kiváló alkalom, hogy az egyszerű állampolgár (aki évente egyszer parkol tilosban, este hét után!) megtanulja utálni, és viszolyogni az "államot", "a közigazgatást". A "mindennapi hivatalt". Nos, képviselő urak, ez az a bizalmi vákuum, amiben nem képződik polgári mentalitás. Elvtársi üdvözlettel (mert polgárira most valahogy sem igényem, sem erőm) az Elvtársaknak: "Hajrá Magyarország, hajrá Budapest!"

2010-06-04

---

Hotmail: Trusted email with Microsoft's powerful SPAM protection. Sign up now.