Szövegváltozatok
A-év, 5. hét, Sze. (Ter 2,4b-9.15-17; Zs 103,1-30; Mk 7,14-23)
A Codex Sinaiticus, a legelső újszövetséget teljes egészében tartalmazó kódexről néztem meg egy dokumentumfilmet. A British Library egyik kincse, joggal. Egy cambridge-i professzor elmondja, hogy mikor először állították ki nyilvánosan, az emberek levették a kalapjukat a szobába belépve. Ami a legizgalmasabb volt a filmben, a számtalan „szövegjavítás". Huszonháromezer! Kisebb nagyobb jelentés-korrekció a szövegben. Szinte követhető, ahogyan az olvasók hite fejlődött. Az „Isten Fia" a keresztelkedés-jelenetben Máténál a „Jézus Krisztus Isten Fia evangéliumának kezdete" sorba az Isten Fia kifejezés későbbi betoldás; másutt csak a keresztsége után „isteni". Vagy Márknál, a kódex a sírnál véget ér. A férfi/angyal tudtukra adja, hogy nincs itt Jézus, de majd Galileában viszontlátjátok. „Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről." (Mk 16,8) Itt a kódex véget ér.
Nem félni, vagy megijedni kell attól, hogy a szöveg nem volt „változatlan". Hogy kérdéseket vet fel, mint a kódexbeli befejezés. Hogy is van, ha senkinek nem mertek szólni… mégis tudjuk, a történet folytatását?
A szentírási szövegek új olvasása következik be, ha egyszer újra kilépünk a gyanú világából, mely korunké. Annyi ítéletet hozunk éveink folyamán, hogy elnehezül tisztánlátásunk. „Ismét magához szólította a népet. ʻHallassatok rám mindnyájan - mondta -, és értsétek meg. Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.'" (Mk 7,14-15)
Bensőnk tisztulása azonban, a „kint tisztánlátásától" függ. Újra érdeklődni kell tanulnunk a külső történet iránt. Életünk „fizikai" meghosszabbítása ez. Szobánk, otthonunk, munkánk, külső életterünk értékét felfedezni döntő. „Rálélegezni" a kintre. Otthonként tekinteni rá; ami tisztul. Ami rendeződik. Utcánk, városunk, munkánk, beszélgetéseink értékét komolyan venni. S így érzékenyülni váratlan fordulatokra; és a történet tudatos folytatására. Elébe menni, várakozni, tartalommal megtölteni. Hogy tényleg tartalmas legyen a találkozás: életre hangolt, teljes jelenlétre hangolt önmagunkat vigyük e találkozásokba. Valahogy úgy, mint a Sinai Kódex lapjain. Merjünk korrigálni, fölé- és melléírni perceinknek. Nem szégyellni a korrekciót.
2011-02-09
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése