Só és világosság
A-év, 5. hét, V. (Iz 58,7-10; Zs 111; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16)
John Berger, neves vallásszociológus könyvét olvasom. A hit kérdései, a keresztény hit szkeptikus megerősítése. A keresztény hit értelmes volta, vállalhatósága és hasznossága mellett érvel egy szekuláris közösségnek. "Poszt-keresztényeknek", egy kereszténység és Crédoja utáni korban. Az első lapok után úgy látom, ez az a műfaj, ami elsősorban a keresztények egyfajta "gyászmunkája" elvesztett hitük fölött. Fontos narratíva Bergeré. Mert a feltételezett hit-veszteség világi oldalon a keresztény (megörökölt) nyelv válságáról és kihívásairól szól. Tulajdonképpen érdekes érzés önmagunk előtt is belátni, indokolni: miért is hiszünk. Mitől nem egyszerűen illúzió történetünk keresztény gyökereit vállalni, és a szerint élni.
S nem független ettől az olvasmánytól David Cameron brit miniszterelnök Münchenben mondott beszéde. Az államilag támogatott "multikulturalizmus" csődöt mondott az Egyesült Királyságban. A muzulmán közösségeket nem sikerült integrálni. "A terrorizmus elleni hatékony küzdelemben ideje változtatni a közelmúlt kudarcot vallott politikáján. A szegregált közösségek alapvető értékeinkkel ellentétesen viselkednek. A muzulmán közösségek Brit nemzeti identitáshoz való kötődését kell erősíteni." A sajtó reakciója: jó, jó, de a program, a hogyan kifejtetlen.
Valami eresztékeiben recseg-ropog. Az európai és nemzeti identitások felszíne alatt: tabu-beszédek jönnek felszínre. A Felvilágosodás-project piachoz kötött változatának kudarca volt, hogy elfojtották a nemzeti identitásról, a vallási önazonosságról való beszédet. S belül, legarchaikusabb örvényeiben, az ember és történelme mit sem változik. A kérdések kérdése vár Európára. Betiltott közbeszédeit a vallásról, a liberalizmus és szekuláris társadalom-felfogás judeo-keresztény gyökerekkel való konfliktusát: fel meri-e vállalni? Szembe mer-e nézni Európa azzal a tagadással, mely saját kulturális identitását aprózta fel? Megkerülhetetlen lesz a zsidó-kereszténység, mint európai gyökér, és a felvilágosodás-hagyomány új együttlátását megteremteni. Kritikus együttlátását. Az elfojtáshoz vezető traumákat; és azok következményeit.
Mert Cameron Nagy Britanniája szétmállt identitás. Egyik kéz, gazdasági kényszerek közt, nem tudja, mit tesz a másik. A regionális önkormányzatok átlagosan a közkönyvtárak felét! zárják be. Ellentmondások ezek, bár ez csak egy részlet, a "Nagy Társadalom" (Big Society) poszt-liberális és poszt-konzervatív víziójában. Átruháznák az identitás megőrzés és helyi szolidaritás-építést a helyi, alsó szintekre. "Azembereknek." Most fogunk rádöbbenni: mi az identitás összetartó eleme? Mi köré, milyen szellemi tartalmakra épül? S lehet a vallás, különösen az intézményes vallás formáiról értekezni negatívan: de helyette mi van? Mi nincs? A ébredés-utánok ideje jön el. Vékonyítása a felszínnek, az amíg csak lehet, nem szembenézni a kérdéssel: religio szükséges. Credo szükséges. Az Istenhez való viszony, akár következetes tagadás, állandó vita vagy per formájában, de az unum necessarium: az egyetlen szükség.
Így jut eszembe egy régi-régi Európa Kiadó dal. "Athéni szél és spártai eső,/ Ülünk a tűznél én meg az idő./ Az éneklés évei lassan elmúlnak,/ A nagyra nőtt lelkek a pincékbe bújtak: Európa Kiadó.// A hírnök jön és integet,/ Hírek már rég nincsenek,/ Rég nem háború, rég nem béke,/ Felizzik a vágy villamosszéke. Olyan már, mint egy menekült tábor,/ Mindenki itt van, aki nem elég bátor." (Európa Kiadó, Európa Kiadó) Két korszakváltás határán kiáltották, a nyolcvanas évek közepén. Akkor egy másfajta identitás múlt el, a maga még jól, fegyverekkel, őrzött tagadásaival. Ma Menyhárt Jenő dala helyén, egy másik "dal" szólal meg. Mintegy e "hangmérleg" másik oldalán. S különös, nem kijelentés, hanem kérdés. S minden kifejtésnél nagyobb súlya van. Mert mögötte feszül a kérdezni merő Európa látomása. "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?" (Mt 5,13).
2011-02-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése