Olvasásterápia

Luttrel Psalterium

Olvasásterápia

A-év, 7. hét, Cs. (ApCsel 1,15-17.20-26; Zs 112; Jn 15,9-17)

"Könyvterápia." Mert ilyen is van. Meglepődöm, amint olvasok róla, de a működési elvén mégsem. Fiatal házasoknak épp úgy ajánlják, mint az épp kimerülő párkapcsolatokban. A történetben a másfél év két tizennyolc hónapos ikerrel "lemeríti" a régi erős kapcsolatot. A technika nem túl bonyolult. A párok az elején megbeszélik, mit szeretnének olvasni. Összeállítják az olvasási listát. A könyveket közösen fogják elolvasni. S a párok ráeszmélnek: a kapcsolat milyen élő szintjei halnak el, esnek ki figyelmükből. S végül nem élnek vele. A technika kidolgozói mondják, ha soha nem osztod meg, milyen olvasmányok érdekelnek, a kommunikáció egy egész területét mulasztod el. Tudatalattid és benső érzéseid titok maradnak egymás felé. Ami a beszámolóból megérint, mennyire fontos és jótékony hatású a kapcsolat felélesztésében a közös olvasás. Időtlen időket tékozlunk el semmit tevéssel a tévé előtt. Az olvasás nemcsak azért fontos, mert az egyik legjobb stressz oldó. Távolságot ad pszichés terünkre, szó szerint kitágítja azt. Kikapcsolja bennünk a robotpilótát, amire ráállítottuk életünket, a rutinokat.

A könyvterápia résztvevői hat könyvet külön, kilencet közösen olvasnak. Azaz: egymásnak olvasnak fel. Felváltva. A közös, hangos olvasás a kulcs. Akkor is, ha ez a legproblematikusabb. Általában bevásárlási listákat "olvasunk egymásnak". Pedig a döntő ez volan egy kapcsolatban, felfedezni a másik hangját. Gyönyörködni a másik hangjában. Megfigyelni, mennyire benne van a személye, egész személyisége. A hangunk épp olyan mély, mint az arcunk. Tenger.

A terápiáról beszámoló pár elmondja: a közös olvasás közös térbe helyez. Nem félrevonulunk szobáinkba, területünkre, de ismét megosztjuk a szobát. S az eredmény meglelő. A legmegnyugtatóbb, mondják, amikor a másik hangjára figyelünk olvasás közben. A könyvterápia része volt, a közös haiku-írás. Egy-két pohár bor mellett jókat nevettek, ismét.

A történet nem túl távoli János evangéliuma szakaszától. Létezik-e közös könyvterápia Istennel? Megfigyelhető-e, újra-szerethető-e Isten hangja? Egy régi olvasmányomból, Lepahin Valerij Az óorosz kultúra ikonarcúságából eszembe jut egy gondolat. Isten országa "ikonikus" megismeréséről ír. Isten országának ikonja, rá mutat, a színek, a fizikai terek, amiket megtapasztalunk, és az emberi arc. Miért ne bővíthetnéd a sort: az emberi hang is. Társad hangja. Gyermeked hangja. Barátod hangja. A nagyszülő hangja. A szüleid hangja.

Kutatások elmondják, hogy az emberi arc, a szemtől-szembe kommunikáció élettanilag fontos "vegyületeket" szabadít fel a szervezetben, különösen az agyban. Egészségünk alapja az arc szemlélése. A hang, egész biztosan ugyanilyen hatású. Megnöveli lelki terünket, gazdagítja: egyszerűen a másik valódi jelenlétében lenni gyógyító és regeneratív.

Így olvasom János sorait. S elgondolkodom, hogy nem lenne szabad a felebarát hangjáról leválasztani Istenét. Sokkal komolyabban vennénk a közös, személyes történetet, a nagytörténelmet, és Istent is. Megszűnne "magas-transzcendenciája", távolsága. Ez, a felebarátban megtapasztalt jouissance, érzéki-öröm Isten új érzékével ruházhat fel. Úgy vesszük komolyan Istent: hogy akit konkrétan szerethetek, őt veszem a legkomolyabban. Nos, ettől a történelem Istene a keresztény Isten. S az már újabb töprengés kérdése: hogyan távolíthattuk el, platoni, éteri terekbe a hús-vér Istent. S miért adtuk fel a fáradságát, hogy egymásra irányított szemhatárainkat, időről-időre újra tisztogassuk? S csak gyanítom, valami nagyon mély zsákutcába szaladt be a keresztény spiritualitás, különösen katolicizmusunk, erőltetett "platonizáló" szentségi modelljével. A túl-világ, a másik hangjáról leválasztott üdvösség gondolata az a vákuum, amiben a szekularizáció megtörténik velünk. A megürült helyek a templompadokban: nem egyszerű statisztikai fogyás. A másik hangja hiányzik. Akiben Isten hangja útra-kelt, idegenbe indult. Így kéne összekapcsolnunk: templomon belül maradókat és eltávozottakat. A meghallgatatlanság pólusait. S a templomot szimbolikusan is értem.

2011-02-24