Jézus kiküldi tanítványait (régi naplóbejegyzés)
A-év, 4. hét, Cs. (Mk 6,7-13)
Nem egyszerű "kiküldésről" van szó. Az eszköztelenség, a mód, ahogyan Jézus küldi tanítványait, olyan, mint az ikon egyszerűsége. "És meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát" (Mk 6,9). Így ad nekik hatalmat a tisztátalan lelkek felett, és a gyógyításra. A tarisznyát jelölő görög szó a péra, mely olyan zsákot jelent, melybe az adományokat gyűjtötték. Jézus tudatosan e nélkül küldi ki őket. Az ő tanítványai azért mennek ki, hogy adjanak az embereknek, s ne kapjanak.
Azok, akikhez érkeznek, Isten ingyenes, önajándékozó szeretetét kell, hogy megtapasztalják. Lefegyverző szeretetet. Amit nem lehet "visszafizetni", mely nem ellentételezhető semmilyen adománnyal, semmiféle tárggyal. Egyedül a teljes személy hálaadása és öröme lehet viszonzás.
"A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak" (Mk 6,13). S valóban: útjukon adnak, ingyenesen és bőkezűen. Elosztják mindenüket, amit a küldetésben Jézus rájuk bízott. Ám "önkiüresítésük" mégsem viszonzás nélküli. Így tapasztalják meg, hogy amit adnak - annak helyére élő valóság, elmélyülő kapcsolat költözik. Annak az Atyának a közelsége és feltáruló ismerete, aki Jézus Krisztust küldte a világba. Aki a szétosztás gesztusában lép közénk. Ez a szeretet újjászületése. S valahol, bár már nem is gondolunk rá, a világ szépségének újjászületése.
2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése