Első válasz
A-év, 7. hét, V. (Lev 19,1-2.17-18; Zs 102; 1Kor 3,16-23; Mt 5,38-48)
Dietrich Bonhoeffer a tanítványságról. Kristálytiszta, tágas csarnok gondolatai, ismét. „Krisztus követése bizonyos lépések megtételét jelenti. Az első lépés, ami magára a hívásra válaszol, elkülöníti követőjét előző életétől. A tanítványságra történt meghívás, így, azonnal új helyzetet teremt. A régi szituációban megmaradni és mégis követni Krisztust, kölcsönösen kizárják egymást. Ez már elsőre is nyilvánvaló volt. Az adószedő ott kellett hagyja asztalát, ahogyan Péter is a hálókat, hogy kövesse Krisztust. Ahogy mi elgondoljuk, ez történhetett volna egész másként is. Jézus új Isten új ismeretét adhatta volna az adószedő Máténak, és meghagyhatta volna régi életében. Ha Jézus nem az emberré lett Isten Fia lett volna, akkor ez valóban lehetett volna így. De mert Jézus a Krisztus, már elejétől nyilvánvaló kellett, hogy legyen, hogy az ő szava nem puszta tanítás. Nem, helyette az létet teremti újjá. A lényeg az volt, hogy tényleg Jézussal kell járni. Világossá tette elhívottainak, hogy csak egy módja van hinni Jézusban, ha elhagynak mindent és a megtestesült Isten Fiával mennek." (Tanítványság)
E határátlépés nyilvánvalóvá lesz a hegyi beszéd kívánalmait végigolvasva. Gyönyörű ritmusa, stílusa van a szavaknak. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal. Hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is….Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazakna, és hamisaknak." (Mt 5,38-39.43-45) Ha van „hangterápia", akkor e sorokat olvasva kisimulnak az emberi benső görcsei. Érezni, ahogy magán Jézus bensőjén is átfutnak, s természetességgel öltenek alakot a szavak. A pillanat ihletében, egész bensője élni rezdül, tiszta lélegzet, görcsmentes levegővétel. „Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5,48)
S ezzel a lélegzéssel kinn is van korából. Előtte jár. Eltérítetlen hang. Önállósága is meglep. Nyoma sincs benne annak, ahogy később a keresztény tanításra rávetül a „birodalmi jelenlét". Talán most, amikor az egyházak belépnek hajdani privilegizált helyzetükből a „posztmodernbe", eszköztelenül, lesz időnk megtisztogatni az Evangéliumban gyökerező Hagyományt. Felismerni, a dogmák megfogalmazásához és értelmezésükhöz mennyire hozzátapad egy láthatatlan, „birodalmi hermeneutika". A történelemben nyilván, visszaút már nincs. Soha nem tudjuk meg, milyen lett volna a dogmafejlődés, ha a kereszténység államvallássá tétele késik három-négy századot; vagy soha nem lesz privilegizált vallássá. Pontosítok: ez az időutazás, az Evangéliumra figyelve, lehetséges. Lehetséges meglátni, hogyan vetítette a konstantini- és poszt-konstantini hatalom rá saját hatalmi hermeneutikáját − a tanításra. Az ellenségképet, a másságtól, heterodoxiától való félelmet tanultuk. S azóta is magunkba hordjuk. Mi úgy akarunk változni, hogy helyben maradunk. Pedig nem lehet. Jézushoz, szabadságához kell illeszteni szemhatárunkat; mely mindig, bőkezű szemhatár.
2011-02-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése