Erdőlakók és passió
Vidék, ismét. Savernake Forest. Idős barátomnál. Az esti érkezés. Az erdőbeli imacsoport találkozója. Öt idős, illetve középkorú hölgy. A nyitott kandallóban tűz lobog. A vigasztalás a téma, Izajástól. Elemzik a szöveget, és a helyi közösség, az erdőlakók, s saját élethelyzetükben nézik meg a vigasztalás helyzeteit és alkalmait. Meglep tiszta, logikus érvelésük, az elmélyedés szintje. Rendkívül alaposan sikerül végigjárniuk, különösen a vigasztalás lélektani mélységeit.
S később megtudom, menyire élő valóság volt a vigasztalás az életük egy-egy szakaszában. Egyikük évekkel korábban a munkanélkülivé válását említi. Az önbecsülését veszítette el. Miért épp ő volt az, akit létszámfelettinek találtak? S elmondja, a legnehezebb nem is az anyagiakban való segítség volt, az mindig is megvolt környezetében. Sokkal inkább a személyes bátorítás, az önértékben való biztatás. Kettőjük özvegy. Ennek minden akkor drámája ott van "szóértésükben". S megrendítő emberi mélységek fogalmazódnak meg az élet tényszerűségeként a hordozott "vigasztalanságok" természetéről. Ezek velünk maradnak, átalakulnak, de mindvégig kísérnek.
Elgondolkodtat az est. Létezik a női racionalitás, a feminin géniusz. Más gondolkodás, másfajta elmélyedéssel. S ez a másfajtaság kísér hosszan az estből. E gondolkodás mindvégig "passióérzékeny" marad. Kapcsolatban marad az emberi áldozathozatal helyzeteivel. A vesztések, örömben való talpra-állások ott hatnak. Ez a fajta női gondolkodás megőrzi a kapcsolatot a kezdetekkel. Valahogy egységben marad a nagytörténelem. Az élet mint egész. S szolidárisabb történetmondás, mint a férfi-történelem.
S arra gondolok, a "szemiotikus passió" kapcsán, hogy ebben a "női" Passiótörténetben, valószínűleg nem végezték volna ki az Isten Fiát. A Kereszt más formát, más tartalmat vett volna fel. Maga a per.
A döntő, hogy a Passiótörténet kibontása, a "folytatás", ebben az odafigyelésben történjen. Így figyeltem a tegnapi este "légkörét", a hermeneutika, az "értelmezés" természetét. A Történet befogadásra talált. Beágyazódásra, tovább-élésre. S a benyomásom az volt, mintha Isten Fia, s vallási alapszavaink, biztonságosabban érezte volna megát a befogadásnak ebben a közegében.
2011-03-16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése