Napfürdő sirályokkal

'Valahol Európából'

Napfürdő sirályokkal

A-év, nagyböjt 2. hét, Sze. (Jer 18,18-20; Zs 30; Mt 20,17-28)

Sirályok London fölött. Kikötői hangulat. Végre napfény, és már három napja.

Tavasz, ha késve is, érkezőben. A nagyböjti idő is halad. Az újságokat előbb a japán földrengés és atom-baleset, most, a líbiai háború képei uralják. Nincs kedvem sem írni, sem gondolkodni. Mondják, az álmainkban visszatérő kellemetlen helyzetekkel nem érdemes leállni vitatkozni. A múlt traumái, lidércfényekként vissza-visszatérnek, és jelenükbe akarnak vonni. Nem beszállni, nem visszaszállni abba az időbe.

A háború képeitől nem lehet megfutni. Azt hiszem, a Guardian volt az egyedüli, s elsőként, ami megkérdőjelezte a líbiai beavatkozást. Míg a hivatalos propaganda a hivatalos hangokat szajkózta, a Guardian álmukban lebombázott katonák holttestét mutatja. Felkavaró kép. Nem harcoló alakulat volt. Távol tankjaiktól, keleti motívumokkal díszített takaró alatt. Bakancsaikat is levetették.

A tévében, mint Beckett Száj darabjában: betanított monológok. Feszült tekintetek. S a szavak alatt másról szól a történet. Egyik-másik, már cinikusan mellébeszél. A „repüléstilalmi zóna" gyakorlatilag mindent jelent. Mi történik valójában? Egyre többen szállnak be. Most a kicsik, majd a legkisebbek. Románia is, mint mindig, a konc utolsó perceiben, most egy fregattal. Dánok, svédek, belgák, spanyolok. A végén majd, a magyarok is.

Megfigyeltem, a Nyugat nagy háborúit − Afganisztán, Irak − vagy ádventben, vagy nagyhéten indította. Hát ezért is furcsa, írni, beszélni, tanítani nagyböjtről. Miközben a hallgatóság egyszerre mozdul a hadipropagandával. Látom, s érdekes megfigyelni egy népen, a birodalmi múlt összetart. Azonosulnak az állammal, erős hadseregükkel, amint az akcióba lép.

A gazdasági válság mérhetetlen eróziót indított el a társadalmak szövetében. S vakulunk a békére. A meglepő, hogy a nagyhatalmi kormánydöntések, mint vajban a kés, akadálymentesen futnak végig. Nincs tiltakozás, nincs analitikus gondolkodás, kérdőjel, alternatíva. Eltűnt egy minőség. Az egyetemi szabadságot, a gondolkodókat, bezabálta a piac.

Más összefüggés. De megemlítem. Egy hang vetette idekint fel, egy vidéki püspök, hogy „a kormányzat anti-keresztény külpolitikát követ". Az angol kormányzat megduplázta a Pakisztánnak juttatott támogatást. Úgy, hogy közben nem emelt szót a pakisztáni, állami szintű keresztényüldözés ellen. Valami ilyesmi, párhuzamosan, más területeken, amire gondolok.

Csupán eltöprengeni: hogyan is van ez? Háborúkról döntenek kormányaink, szemvillanás alatt. Kitől van felhatalmazásuk? Választóiktól? S kinek tartoznak morális elszámolással? Felelősségre vonhatók ezekért a döntésekért? Vagy az egész csak virtuális történet, távoli, amit csak képernyőkön látunk? Elválasztható e a nagyböjti készület attól, ami a világban nap mint nap készül? Sirályok és replők röpte?

2011-03-23