Szuperhold

Szuperhold

Szuperhold. Tegnap éjszaka ezüstben úszott minden tisztás Savarnakes Forestben. Szokatlanul alacsony hőmérséklet hajnalra. Csillan a zúzmarán a Szuperhold. Nyilván anima túltengésem lehet, hogy a leghatározottabban ellenzek a Közel-Keleten minden katonai beavatkozást. Jogom van hozzá, ugye?

Ebből volt már bajom. Tisztán emlékszem, kettőezer egyben, az afganisztáni brit beavatkozáskor, ugyanilyen érzésekkel, de a katonai akció ellen "szóltam". Már régi emlék, de akkor csöppet sem volt mulatságos, hogy két héten belül el kellett hagynom az akkori plébániát, ahol dolgoztam.

Akkor is, most is, ugyanúgy mozdult a háborús propaganda. The Times, a Telegraph, a BBC. Reggel Marlboroughban megveszem a Timest. "Gyűlik a vihar" - főcím. Tony Blair (azóta látványosan keresztény hitre tért) korábbi miniszterelnök képe és beharangozó interjúja. "Nem lehetünk csak szemlélői ennek a forradalomnak". David Cameron jelenlegi miniszterelnök ugyanígy morális alapokra hivatkozik. Ám mindent a főoldal vizuális üzenete ural. Tornádó harci gép a Royal Airforce légibázisán, Lossiemouth. Harci pilóta maszkos arca.

A hírek és indoklások már régóta nem érdekelnek. Erkölcsi mércét Irak és Afganisztán után, s hogy a most elítélt rezsimeket vastagon a mostani vezér-országok hadiipara fegyverezte fel, lehet húzni. Másodperc mutatóval mérik számunkra a nagyközönségnek az időt. Hillary Clinton-t is hallgatom. Obama reggeli beszédét is. Cameron harci szónoklatait. S nem bízom, a legkevésbé sem bízom, ezekben a hangokban.

Különösen David Cameron kommunikációja érdekes. Az elmúlt hónapokban, ha szabad ilyen objektíven fogalmazni, végtelen antipatikussá vált. Érdemes megfigyelni, ahogy Európa vezérkanjai tűzbe jönnek a vér szagától. A történelmi ismétlődések érdekelnek. Az első- és második világháború hadüzenői bizonyos, ugyanebben a lázban égtek. Szuperholdak vonzásában.

Európa túl könnyen nyúl háborús ösztöneihez. Régóta izzik a felszínek alatt. Arab és Európai civilizációk máza alatt, egyre erősebben gyűrűznek felszínre a halál-ösztönök.

S ugyanúgy, mint annak idején, figyelem a történeti egyházak reakcióját. Már a második "Napi gondolat" elmélkedés foglalkozik direkten a líbiai krízissel. Nem értem, miért kell a lelkipásztoroknak azonnal, kard-ki-kard csatlakozni a háborús kampányhoz. S hangsúlyozni, mennyire kiváló és morális küldetés. Ennyit a mindennapi egyház függetlenségéről.

Böjt van. Ma épp Sabbat. Holnap vasárnap, húsvét vasárnap emlékezete. A háborúkat továbbra is Isten nevében indítjuk. S ez az a veszélyes minta, ami tragédia a történetben. Mindegy, hogy a keresztény isten, vagy az új európai istenek. A lények az, hogy újra megerősítést nyer kultúránkban a "patriarkális Atyaisten" képe. Ott, a Kereszt közepén, az egyházi vezetők, hallgatásukkal, újra fixálják azt a veszélyes istenképet - ami morális, háborús döntéseket igazol. Meglep, mennyire "Christendomként" mozdulunk. S meglep, mennyire hordozza e "Christendomot" a szekuláris politikai elit. Azaz: Európa mennyire a "Kereszt" árnyékában él. Istene agresszív, melyet ismét, ki tudja, hányadszor, saját képére formál. Az elmúlt tizenöt percben Sárközy gépei megkezdték az első csapásokat.

2011-03-19