Demonstráció és evangélium

Protokollfotó, szingapúri gazdasági találkozó 2009

Demonstráció és evangélium

B-év, 33. hét, H. (1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64; Lk 18,35-43)

December 5-én Londonban minden eddiginél nagyobb demonstráció lesz "Stop the Climate Chaos" címmel. A globális klímaváltozás államokat jogilag kötelező szabályozását kívánják elérni. A közvélemény így próbál nyomást gyakorolni a legfejlettebb államok vezetőire a koppenhágai klíma-csúcs előtt. A valóság jóval prózaibb. A gazdasági hatalmak napokban, szingapúri konferenciájuk záró szövegéből már kihagyták korábbi vállalásukat is, hogy 2050-re a széndioxid kibocsátást ötven százalékkal csökkentik. Különös vakság. Gazdaságilag kontrollálhatatlan kényszerek írják felül a legfontosabbat. Nagyjából 1600 milliárd dollárra lenne szükség a vezető gazdaságok részéről, hogy a globális felmelegedést kezelő infrastruktúrákat finanszírozzák. Most, amikor a pénzügyi válság "bankmentései" felemésztették a nagyok tartalékait. Csak illusztrációként, Nagy Britannia, hogy fenntarthassa jelenlegi fogyasztási szintjét, 32! új nukleáris reaktort kéne, hogy építsen 2050-ig. Tony Blair 8 új reaktor építését ígérte kormányzatai idején, egy sem épült meg. Ráadásul a nukleáris energia nem kedvelt választás; kockázatai miatt.

Kényszerek és ellenkényszerek világában vergődik a világ. Különös vakságban. A valósággal való közvetlen viszonyt kell, korlátozottan rövid időn belül visszaszerezni. Különben, Jézus szavai Jeruzsálem pusztulásáról - mely korának legnépszerűtlenebb kijelentése volt - elevenünkbe vágnak majd. Az ökológiai egyensúly végleges megbomlása; kínok kínja lesz. Ahogyan már az most is. S a demonstráció szervezőit épp ez motiválja: elfogadhatatlan igazságtalanság, hogy a fejlett világ által okozott károk - a legszegényebbeket és legvédtelenebb nemzeteket sújtják.

A "Földközösséggel" való közvetlen viszony visszaszerzése, ezért, etikai tisztán látásunk visszaszerzése is. Látni azonban, mindig az útjainkat kérdésbe tevő, azt felülvizsgáló Szöveg társaként lehetséges. Szó szerint evangéliumi társává kell lennünk egy független hangnak. Mely rálátást ad útjainkra. Ez a kulturális kánon szövegeivel való eljegyződés tétje. Komplexitásában látni az emberi valóságot. Vallások, helyi közösségek, gazdasági viszonyok, személyes kérdéseink helyzetét. Ebből a komplex, "holisztikus" látásból szakadtunk ki. Ez vakságunk, melynek mátrixából nem sikerül kilépnünk.

Így olvasom az evangélium szövegét. Mint látásunk gyógyíthatóságának drámai küzdelmét. Kulturális kánonunk alapszövegével, a Könyvvel való élő viszony tétje ez. Nem elég a szűkebb értelemben vett egyházi olvasat. A Könyvek könyvének szekuláris, humanista olvasásának élővé tétele - kulcs. Humanista kánonunk (a gazdasági-haszonelvűség nárcizmusáról már nem is beszélve) vakult meg. "Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett és koldult" (Lk 18,35) Látásunk meghomályosult; bizonyítani fogja ezt a koppenhágai csúcs probléma-elodázása. A tét, hogy az egyes ember be tud e lépni a szenvedő Föld-közösséggel való szolidaritás világába. A kegyelembe; a gyógyulni vágyás, a gyógyítani tudás: az érték-követés világába. "Mit kívánsz, hogy tegyek veled?" "Uram, hogy lássak." (Lk 18,41-42) Mert a jövő, a döntés lépessége nem a "piaci lobbikat" kiszolgáló eliteké. Hanem az önmagát és világát valóban meglátni képes emberé. A jó hír új, evangéliumi közösségben. Nem szégyen kérnünk ezt az új hitet kultúránk judeo-keresztény gyökereitől; a legtágabb közösség gyógyulására. "Jézus azt mondta neki: 'Láss! Hited megtartott.' És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve z istent." (Lk 18,42-43)

2009-11-16