Hazaindulni; és hazatalálni

Örjan Andersson koreográfus tánc-kompozíciója

Hazaindulni; és hazatalálni

B-év, 33. hét, Szo. (1Mak 6,1-13; Zs 9,2-19; Lk 20,27-40)

A haiku az én és a természet találkozása. A benne hordozott, "énen kívüli" világ nem szótlan, csak nyelvünkétől eltérő módon beszél. Bizonyos értelemben elnémítja a szüntelen önmagát kivetítő és ítélkező egót. A haiku benső ökonómiája így távolságot tartani tanít. A saját, környezetét ösztönösen gyarmatosító éntől. S ha ez a távolság beköszönt, tágasabb világ nyílik életünkre. Nemde egyfajta "feltámadása" ez látásunknak?

Így olvasom Buson versét, a mindennapi életjelenetek sorozatból. "A Hold hanyatlani kezd/ Négy vagy öt ember/ Táncán." A kép mögött látjuk az est történetét. Sok ember, férfiak és nők, táncolnak szürkület óta. Ám ahogyan a Hold hanyatlani kezd, az idő előrehalad, s a táncosok egyik a másik után, hazaindulnak. A Hold, most növekvő méretben és a melegség határáig mélyülő színben függ a horizonton. Csak négy, táncukban még kielégítetlen ember maradt. Valami földön túlit, valami halhatatlant, örökkévalót vesznek magukra. Életminőségek közötti zónákban járnak.

Énünk és az evangélium között, szintén beállhat a rálátás haikubeli távolsága. Itt is ember és természet találkozik. Az ember "haikubeli" természete itt az evangélium. Minőségében járva szintén rálátást kapunk "életképeinkre". Lukács szakaszában, ha lehántjuk a kérdezők "egójának szorítását" (csapdának szánt kérdés a Feltámadásról), különös egyensúlyba jutunk. Életünk és a Feltámadás viszonya külső hangok, ideológiák, és hitetlen értelmünk projekciói nélkül szólal meg. Mint a haikubeli fény, a kiteljesedő Kegyelem természetes része életünknek. "Ennek a világnak a fiai nősülnek és férjhez mennek, de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy részesei legyenek a jövendő világnak és a halálból való feltámadásnak, azok nem nősülnek majd, és férjhez sem mennek. Sőt azok meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten Fiai lesznek, mivel a feltámadás fiai." (Lk 20,34-36.) Félelem nélkül. Fényében megfürödni. Hazaindulni; és hazatalálni. Kiterjeszteni a tánc zónáját.

2009-11-20