Boros Anikó, "Éjszaka az üvegtenger mellett", tűzzománc
(2002 k.)
A győztesek éneke az üvegtenger mellett
34. hét, Sze. (Jel 15,1-4; Zs 97; Lk 21,12-19)
„És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja" (Jel 15,1). Mintha ellentét lenne a „csodálatos jel" és a hét csapás-Isten haragja között. Nem hiszem, hogy a szeretet Istene agresszióval lenne képes válaszolni a Földön történtekre, hiszen maga bolygónk is Fiának arcvonásait tükrözi. Meggyőződésem, misztérium, crux interpretum („az írásmagyarázók keresztje") ez a szakasz. Személy szerint abból indulok ki, hogy a szöveg ihletettségéhez hozzátartozik: tükröt tart az ember "ítéletmondó" töredékessége elé. János látomása, bár a legtisztább, amit ember befogadhat, mégis földi töredékességében áll e tündöklés előtt. „Kezét", tollát még vezérli a földi indulat, az emberi kategóriák. A szeretet kozmikus küzdelmét és diadalát − emberi szavakba öltözteti. A sugalmazott író sem képes levetkőzni nyelvének történelmi folyamágyát: az emberi élethez hozzátartozó erőszak képeihez nyúl. Ha a rá következő versekkel vetjük egybe, e bevezető sorokban mintegy a tisztulni vágyó „ember lelke lebeg a vizek felett". Mint az első Teremtéstörénetben, itt is kifejlődést látunk. Tőle hagyja vezettetni magát János. A kezdő sor „zordságából" nagyon szép átmenetet látunk a szeretet oldásába. „És láttam valami üvegtengerfélét, amely tűzzel volt vegyítve, és láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képét és nevének számát, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival, és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét" (Jel 15,3). A pathmoszi látnok átéli a lélek újjáteremtését, belső víziójának tisztulását. Csodálatosan élesre vált a kép. „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazad a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk" (Jel 15,3-4.). A szeretett tanítvány a szeretetben kiteljesedő látásban tanítónk. Tisztuló nyelvünk biztatása.
2003/2009.11.25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése