Ohara Kószon, Őszi füvek és telihold
Halak bele és holdfény
B-év, 33. hét, P. (1Mak 4,36-37.52-59; 1Krón 29,10-12; Lk 19,45-48)
"Halászfalu;/ tánc a Hold alatt /Nyers hal szaga érzik." Shiki haikuját s kommentárját olvasom. Kész világképet hordoz a vers. Az emberi élet két szintjét látjuk viszont. A nyers valóságot, és az ideált. A szó szerinti e világ profanitását és a szépséget egyszerre; a halak belét és holdfényt. A kommentár kiemeli, hogy a gondolkodó értelem, bár joggal választja őket szét, valójában mindkét "szint" egységben van. A dualitás a haiku sajátos benső terében feloldódik: nincs költői és költőietlen a nyers hal és a Holdfénybeli tánc élményében. Mindkettő "költői" - mert annak láttatja a vers.
A templom megtisztításának jelenete, szintén az egységbe hozatalról szól. A vallásosság, a hit benső terének "kiegyensúlyozásáról". "Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott árusítottak, ezt mondva nekik: 'Meg van írva: És az én házam az imádság háza lesz, ti pedig rablók barlangjává tettétek.'" (Lk 19,4546) Ha bensőnkbe pillantunk, az szintén a "szent" és "profán" egyensúlyának kérdését veti fel. Létezik egy olyan ritmusa, aránya, találkozása a kettőnek, ami - miként a fenti haikuban a "költői" beköszönte - kiteljesedése a "testinek" és a "lelkinek". Talán szavunk, kifejezésünk sincs erre a spontaneitásra, amikor "megtisztulva", a lélegzetvétel spontaneitásával történik életünk. A szeretet egyensúlyának, mégpedig megosztott egyensúlyának diadala ez. Az a "pont", amikor Jézus Krisztus egyszerre látszik, és nem látszik történetedben. S miként a haiku egyensúlya, képeinek megbontatlan egysége: észrevétlenül táplál. Mint a kenyér és a bor. Mint Kenyér és Bor.
2009-11-19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése