70 000 képeslap 16-22-éves fiatalnak,
kampányban a francia egyház
Kortárs anzix
C-év, húsvét 4. hét, V. (Jn 10,27-30)
A francia katolikus egyház modern kampányba kezdett, felhívandó a figyelmet a papi szolgálatra; és hivatásra. A kampány „franciás" eleganciát mutat. Különböző korosztályokat céloznak meg. 16-22, 24-30, és negyven felettiek más-más vizuális nyelvű és tartalmú képeslapokat kapnak szerte az országban. Kávézókat, mozi- és egyéb szabadidőközpontokat céloznak meg, az ifjúság mai templomait. 1998 óta az akkor közel húszezres létszámú papság lélekszáma mintegy negyedével csökkent. Az ország hatvan százaléka katolikus, de a templomi hitgyakorlás rendkívül alacsony. Indoklásukban a stílusváltásról püspökeik elmondják, muszáj volt, mert a hagyományos hivatásgondozás nyelve elavult; s e nyelv válságban van.
A probléma, nemcsak az egyházi intézményesség és papi utánpótlás számára, rendkívül összetett. Szimpatikus a francia kezdeményezésben, hogy a mába, a kor vizuális nyelvébe helyezik el ezt a nagyon is komoly üzenetet. Kezelni kell a nyelvi szakadékot egyház (papság) és társadalom között. Mely nyelvi szakadék megléte annál is inkább fájdalmas, mert a papi szolgálat a társadalmi kohézió szolgálata: gyökér-szinten. Az alapoknál.
Egyben különös nyelvi kísérlet is a fiatalok megszólítása. Modern papi ing, mosoly, görcsmentes könnyedség. Belehelyezkedni abba a leegyszerűsödött, (klasszikus?) műveltség utáni nyelvbe – kihívás. S ki tudja? Hátha megtörténik, amit a hit feltételez, s bekövetkezik az evangéliumi erjedés. Megtermékenyül az a pogány őserő, ami a kor nárcizmusa alatt feszül. A krízis sújtotta francia egyháznak muszáj megpróbálnia megszólítani azokat a kavargó, levezetetlen drájvokat, melyet a „nyelvtelenné" lett generáció hordoz.
Ebben a „még nem nyelv" – „már nem nyelv" közegben tesznek szert különös jelentőségre Jézus szavai. S ebben a dialektikában mindkét részvevő fél érintett. Mind az egyházon kívüli új generáció, mind az őt meghívó egyház átéli: már nincs nyelvük egymás felé; s még nincs nyelvük egymáshoz. Krisztushoz: a másikban jelenlévő Krisztushoz. „A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki õket a kezemből senki."(Jn 10,27-28) A tét, hogy végre, szabadon beszéljen mindkét fél erről a hiányzó nyelvről. A hiányzó Krisztusról; a nem birtokolt Messiásról.
Hogy mi lesz a hetvenezer tizenhat-huszonkét évesnek kiküldött képeslap sorsa, nem tudom. Maga a tény lényeges, hogy a szekularizáció fojtogatásában élő keresztény közösség kilép hagyományos nyelvéből. Szembesül evangéliumi-nyelvi meztelenségével; ami bizonyosan ösztönözni fogja, hogy tanulja Krisztus misztériumát lefordítani. Elsősorban önmaga számára. S végre, rácsodálkozunk, hogy e friss nyelv életerős, képes új módon hordozni az Életet. Mert, úgy érzem, ez a döntő, hogy a belépünk egy olyan nyelvi kihívásba – mely segít túllépve rálátni hagyományos „egyházias" görcseinkre. Ez a „franciás" nyelv, függetlenül kérdőjeleitől, hogy valóban kilépett-e a „zártegyháziságból" és hátrálásainkból – tükrünkké lehet. A világban jelenlévő, és előttünk járó Krisztus ugyanis az a „screen", aki kertelés nélkül megmutatja: melyek a benső erővesztés pontjai, melyek a sebek; hol homályos az önmagunkról és világunkról alkotott kép.
2010-04-24
Illusztráció: Crisis-hit French church rebrands to woo recruits, cikk az Independentben (ápr.23)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése