2010. április 9., péntek

[homilia] Angyalvodka



Jeane Nevarez, Árnyban/Tevecsontok

Angyalvodka


C-év, húsvét nyolcada, P. (ApCsel 4,1-12; Zs 117; Jn 21,1-14)


Ha játszanának rock'n rollt az angyalok, akkor elmennék egy ilyen bárba. S kérnék két Smirnoff vodkát, persze angyal-változatot. S őszintén, gátlások nélkül − kijózanodva a valóságból − kérdeznék tőlük egyet, s mást. Mert beszélgetni, nagyon úgy tűnik, ebben a világban, már csak angyalokkal érdemes. És lehet. S kérdezgetném őket: ők hogyan bírják közöttünk józanul? Különösen az őrangyalok, akik értelmünk őrei. S azok közülük, nyilván, kell, hogy legyen közöttük is egyfajta „vének tanácsa", akik egy ország józan esze őrzésével vannak megbízva. Ők hogy bírják? Mint például tegnap is, pártok kampányzáróján.

Lehet, túl sok angyalvodkát iszom. Abban a képzeletbeli bárban. „Te figyelj" − (úgy képzelem egy-két feles (ʻöt év közöttünk') után, ország és bárpult határán, tegeződik a szellemi lényekkel az ember −, „hogy bírjátok ezt épp ésszel?" „Voltatok tegnap a Fidesz kampányzáróján? Hallgattátok a szónokokat? Én meghallgattam, mert ez még érdekelt. Innen még vártam valamit. Nem lehet valami könnyű dolgotok. S mégis, mit mondotok az Úrnak, mi történik itt velünk?"

Úgy képzelem, az angyal rendel magának is, nekem is. S mondja, beszéljek, mert érdekli. Neki is segítség, összeállítani az Úrnak a heti sajtófigyelőt, és helyzetjelentést. „Nézd angyal, írom ezt a naplót. Üsd be keresőbe, ha lesz időd, a ʻKubatov', ʻpártszóvivő', ʻnegatív beszédmód',ʻpártelnökök' szavakat. Minden bejött. Grammra, amit írtam." S az angyalnak mondom, mondom. A szónokok közül Dr. Pelczné, és Dr. Szájer elnökségi tagok tették fel a pontra az i-t. „Őszinte legyek, angyal? Hideg volt a hangjuk. Egytől egyig. De kettőjüké a leghidegebb. Az volt az érzésem, ilyesmi lehet az, amikor állva viszi el emberek lelkét az ördög. Sohasem gondoltam volna, hogy az emberi beszéd ennyire üres lehet. Tele gyűlölettel. A maguk által legyártott démonokkal, ellenségképpel. De angyal, igyunk még, különben nem leszek őszinte." S abban a bizonyos rock'n roll bárban, különös tudatot ringató zene szól. „Mondjuk, én ideteszem, te meg most odaállsz. Aztán én állok oda, de akkor te meg ideteszed."

S nézzük Cseh Tamással poharunkban a bogarat. Valóságunkat. „Te angyal, nem merem hangosan mondani, de én félek. Csak ide a füledbe, mint a gyónásban. Angyal, tudja ezt az Úr? Ezek az emberek kiégtek, egytől-egyig. Mint a nyári tarló. S holnaptól ezek lesznek miniszterek, államtitkárok, az új elit. De ellopták a lelküket. Gyűlölnek. Nincs bennünk szeretet; azaz valóságérzék. Angyal, nagy a baj. A hangjukban nem vagytok jelen. A Jelen, nagy jével, mint amivel a jövő is kezdődik, az nincs a hangjukban. Szemernyi önismeret, és népismeret. Ezek az elitek, angyal, az elmúlt húsz évben mást sem csináltak, mint felégették a népükben a maradék ʻbarát'-képet is. Tarlógyújtogatók voltak, saját népük verőlegénnyé nevelői. És most tavaszt vizionálnak, zöld, gyönyörű megújulást. S ennek a népnek, mára egyetlen ideálja sem maradt. Csak a démonai. Az ellenségképei. S bármikor marionettrángásba összefogó félelmei. Kubatov, Lendvai, Vona stb. féle pártstábok kezében. Angyal, ebből a spirálból nem lesz kilépés. Mert nézd meg: még csak húsvét nyolcadát írunk. S úgy beszélünk, mint akik nem ismerjük a Krisztus nevét. Angyal, beteg a nép, és az elitjének a lelke is. S angyal, ezt csak neked mondom: ha ezeknek az embereknek lenne valódi, élő, erős identitásuk − akkor nem harcolnának állandóan. ʻKomcsizva', ʻtolvajozva',ʻhazugozva.' Zerőből. Ráállíttatnánk csendesen az evangélium mérlegére, s van, aki könnyűnek, s van, aki fajsúlyosabbnak találtatik. Ennyi lenne. S ehelyett a nagy magyar meddőhányó helyett, végre, termékenység. „ʻVessétek ki a hajó jobb oldalán a hálót, és találtok!' Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengetek hal miatt." (Jn 21,6)"

Így állunk pohárba esett gondunk mellett az angyal és én; értelmem őre. Tudatalattim őrzője, most, szolgálaton kívül. „S tudod, angyal, a legszomorúbb ebben mi virtuális történetünkben az, hogy a www.kuruc.info mára a közélet hivatkozási kánonjává lett. S nem vigasztal, hogy kiderült, milyen mély, sötét árnyék-énjeiből merít és beszél ez az ország és elitje. Halálos csók e csatornákkal szeretkezni. Ne nézz rám, angyal, ez van. Elitjeink nyelve e csatornabeli nyelvekkel összeért. S még egy dolog, angyal. Hogy miért nem nevelhet ki államférfiúkat ez az ország. S a mostani miniszterelnök sem lesz az. Mert nem lesz rá ideje. Nem lehet: azt a negativitást, és szellemi kiégést, amit maga körül hagyott felnőni − „Bayertől Kubatovig", s nagyon hosszú a sor, ezt nem fogja tudni visszájára fordítani. Annyi idő a világon sincs. De ne szomorkodj, angyal. Ebben a bárban, látod, ahogy Tamás arcát nézem, mégis megtelek reménnyel. Hogy van, s visszanyerhető angyali arcunk."

Mert mindig bekövetkezhet a csoda. Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. „Túláradhat." Javít ki az angyal. És ezúttal ő fizet. Hozzáíratja a többihez.


2010-04-09


Illusztráció Cseh Tamás-Bereményi Géza Bogár c. dala.

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/46054/cseh-tamas-/egy-bogar-zeneszoveg.html



Nincsenek megjegyzések: