Vincent van Gogh, Csillagos éj (1888)
Van Gogh levelek
C-év, húsvét 3.hét, V. (ApCsel 5,27b-32.40b-41; Zs 29; Jel 5,11-14; Jn 21,1-19)
London fölött napok óta csendes az égbolt. Nem jönnek repülőgépek. Nézem az alkonyati napkorongot a felhők mögött. Derített, égetett sziéna opáljában ereszkedik a Nap. Szép, de mintha távolabbnak tűnne a benne égő tűz. Ma Wiltshire megye felé tartok. Vágyom a vidék, a Savernake Forest nyugalmát; s barátom régi könyvtárát. Vissza a tizenkilencedik századvég angol vidékének csendjébe.
Amit magammal viszek Londonból, a Royal Academy of Arts Van Gogh kiállítása. "A művész és levelei" címmel rendezték. Számomra megfejthetetlen az angol műízlés. Kurátoraik hallatlan szakértelemmel és ráérzéssel nyúlnak ezekhez a "megatárlatokhoz." Az angol műélvezet, a képekhez való viszony, érzésem szerint ugyanaz az elmélyedés, mint ami kertjeik csendjéhez köti őket. Az ötlet egyszerű, de talán meglátni nehéz. A kiállítás koncepciója kézenfekvő. Van Gogh szinte minden munkáját, intenzív alkotó évtizedében, leveleiben dokumentálta. Testvérének, Theo-hoz részletesen megírja festéssel kapcsolatos érzéseit.
Halványbarnában futó, rendkívül apró betűk. Sűrű sorok. Pilinszky kényszeresen szépen formált sorai. Franciául. Van Gogh folyékonyan olvas németül, angolul, és franciául. Magányát feloldandó, fontosak számára állandó társai, a könyvek. A levelekben illusztrációk. Apró gyufás-skatulya nagyságú skiccek. Aki járt tájban valaha festeni, reggeltől estig, az érzi Van Gogh e "jegyzeteiben" a föld erejét. A természet őserejét, amivel minden nap elköszön. Kendőzetlenül bejelenti az ember felett hatalomátvételét. Reggelig. Híradók, mozgóképek terrorja nem volt még. Ettől hallatlan friss e látás. A korai levelek paraszt-életképek. Mezőgazdasági munkák. Tájban dolgozó emberek. A termelés és betakarítás mozdulatai. Csontvári Kosztka Tivadar korai tanulmányait idézik. Konok eltökéltséggel eggyé válni a látvánnyal; a verejtékező emberrel. Benne él képeiben. Nincs távolság. Nem művész, magában felszámolja a városból érkezés terét. S képein ez a közvetlenség végig megmarad. Van Gogh nem a "gyanú" festője. Első reakciója mindig a teljes bizalom a táj, a portré, a természet felé. Élete utolsó évében, a Saint-Rémy elmeintézet kertjében fest. Talán legfontosabb, legmonumentálisabb képei ezek az alázatnak. Bizalommal tud lenni a kert falain belüli természettel. Legcsodálatosabb színharmóniáit épp e külső fogságban éri el.
Különös kolorizmus ez. Szó szerint színeiben fejezi ki magát. Ezeken az utolsó képeken nem ropogósak a színek. Derített zöldek, kékek, és okkerek, halk-barnák. Önmagukban utaznak a színek. Mint mai átváltozásában e vulkáni hamu derítette, tegnapi égbolt. Húsvéti kolorizmus ez. Távolodva az eseménytől, legbelül értjük meg jelentését. Hogy szeretni tudjuk azt, ami történt. Elfogadni, hogy arra, ami megtörténik velünk, kell a távolság.
2010-04-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése