B-év, Karácsony, az Úr születésének ünnepe, Cs. (Iz 52,7-10; Zs 97; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18)
Isten képes kimondani közöttünk: van új kezdetünk! "Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást. Aki azt mondja Sionnak: 'Királlyá lett a te Istened.'"(Iz 52,7) Közüttünk lett királlyá, s ez mindennél beszédesebb. Nem máshol, nem a könnyebb úton, tőlünk függetlenül: hanem az esendő emberek között. "Figyelj csak! Őrszemeid felemelik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra" (Iz 52,8) Nincs mélyebb vigasztalás és szeretőbb biztatás, amit kaphatunk, minthogy közöttünk akar Emmanuel-lé, velünk lenni az Isten. Itt, a töredékes utú, töredékes szeretetű, isteni és emberi szövetségekhez hűtlen emberek között. Miért itt akar újrakezdeni, új életet kezdeni? Nincs rá válasz, különösen nem racionális magyarázat; egyedül szeretete. Üzenete komoly: ember, képes vagy megváltozni! Ember, képes kell, hogy légy megváltozni, mert veled vagyok, minden segítséget és örömöt megadok hozzá! "Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet." (Iz 52,9) Ha körbe nézünk szűkebb és tágabb világunkban, látjuk, szükségünk is van-e biztatásra. A jóléti ájulásból, amiben élünk - a fogyasztás vágyában már kimerült és még kimerülni vágyók - nehéz kilátnunk, mennyire haldoklik a Gaia, a Föld-közösség, mint ökológiai egyensúlyra épülő élő rendszer. (S ez a borulás destabilizálja családi kapcsolatainkat, fenntartható, "természetes anyagokra és vágyakra" épülő szeretetünket.) Ezentúl parancs fölöttünk minden karácsonytól megviraddó nappal, parancsok-parancsa a jászol fölött a Csillag: ember térj meg, józanodj, és változz át! Alakulj át az élet Királyát a Gyermekben - gyermekek/d/ben - megérző emberré! The Day the Earth Stood Still c. scifit néztem tegnap bérmafiammal. Bármilyen fájdalmas, hogy a fogyasztói amerikai mozi alapból képtelen elmélyedni és kibontani erkölcsileg fontos kérdéseket, mégis telitalálat a téma megszólaltatása. Az emberiség menthetetlen, s az idegen civilizáció, hogy megmentse a Földet és megőrizze életét a kozmosz számára, meg kell szabadítsa bolygónkat az embertől. Az idegenek nem hisznek útjaink megváltozásában, s kivonulnak közülünk - elkezdve az emberiség likvidálását. Nem a filmbeli megoldás az érdekes, hogy az emberi szenvedés, egy anya és nevelt gyermeke szeretete megindítja az idegen lényt, aki leállítja küldetését. Sokkal inkább a tény, hogy valóban nincs - a filmben - közöttünk az, aki bizalomra tanítana bennünket; újra szeretni - az életért való felelősség egyetemességében. Látható történelmünknek ezt a fájdalmas menetét törte meg a mai éjszakán a Megváltó születése. Észrevétlen ez a fordulat. Épp olyan észrevétlen, mint annak idején volt: ájulást ájuláshoz, részegséget részegséghez, erőszakot erőszakhoz ad világunk, így araszol közelebb a halál fel. "A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be." (Jn 1,10-11) János e sorában azonban ott hangzik Isten beszéde, szüntelen beszéde hozzánk. Feltárul, hogy szembe megy általunk írt történetével, s felülírja első tapasztalatát közöttünk. "Hozzád jöttem, be tudsz fogadni, meg tudsz megváltozni, hozzád érkezem."
2008-12-24
Invite your mail contacts to join your friends list with Windows Live Spaces. It's easy! Try it!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése