Privát naplójegyzet
Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38)
A bűnbeeséstörtént és Mária kegyelemben való kiválasztása keretbe foglalja életünket. Az árulás és a hűség legmélyebb tapasztalatunk. Gerhard Ebeling írja Miatyánk-elemzésében, hogy nekünk, embereknek bűn nélkül nincs is kenyerünk. Étkezéstől-étkezésig kísér bennünket a bűn. Hárítunk, kibúvókat keresünk, önigazolásokat, a másikon való átlépés árán is. „Az Úr Isten azonban szólította az embert: 'Hol vagy?' Az így válaszolt: 'Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.' Erre megkérdezte tőle: 'Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?' Az ember azt felelte: 'Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.' Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: 'Miért tetted ezt?' Ő így felelt: 'A kígyó rászedett és ettem.'"(Ter 3,9-12) A bűn könnyen teremt szövetségeseket, hiszen erőinket szívesen megosztjuk a közös ellenfelen/ellenségen. Láttam már plébánián az észveszejtés határáig növekvő gyűlöletet a közöttük élő-dolgozó védtelen másik ellenében. Végignézhettem, testközelből, hogyan etették egymást bestiává a máskülönben Eukarisztiából élő emberek. S láttam azt is, hogyan értek sikert, templomából hogyan mozdíttatták el az illető hitoktatót; s hogyan bátorodtak odáig, hogy egyházukat megzsarolják. Sikerrel. Láttam a poszt-kádári egyház legmélyebb sebét: hogyan válik hirtelen a pap „statisztikai adattá", feljelenthetővé, áthelyezhetővé, problémává, és végül bűnbakká. Amit a civil emberrel jó ízlés címszó alatt, vagy, mert polgári pertől félnek, nem tesznek meg – különös módon a pappal meg lehet, mert a tudatalattikban ott a sugallt kép: a pap nem ember, nem személy. Az ítéletkor, ha legalább azt nem cenzúrázzák a „kollaborátorok", ezek a hívek ott kell, hogy álljanak majd az alkoholhoz, nőhöz, vagy közönybe menekült, megfélemlített papok mellett. Arcukba nézve. Menetelhetünk tovább, fejünket homokba dugva – de a III/III as mentalitás itt él közöttünk; mely mentalitás nem létezhetne a „meghallgatók", a „tartók" közreműködése nélkül. Diadalíveink – boldoggá vagy szenttéavatási pereink – árnyékában. Nem a liberális világra kell mutogatnunk, hanem önmagunkban felismerni a lappangó kádári mintát. Árulni, elárulni, „tál lencséért". Egyedül a hűség mintái gyógyítják árulásainkat. Mária teljes hűsége Fiához, az angyal szavához, férjéhez csendes biztatás, érzékenyítő imperatívusz: lehetne, lehetne másként. „Legyen!" (Lk 1,38)
*
„A Hyde parkba parkba menekül a város,/ mert ez egy olyan szép délután,/ évek óta egy jó dalra várok,/ annyi nehéz álom után.// Futnak a kutyák a labdák után,/ minden a legnagyobb rendben,/ de arcom mögött egy másik arc/ súgja, hogy lehetne, lehetne szebben//: ̒Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem' Melenget a nap, minden rendben, Melenget a nap, minden rendben.:// Kislányok szállnak a nap felé,/ de az apák a földön járnak/ Gazdátlan fiúk, és kósza évezredek,/ friss szerelemekre vágynak.// Harangjáték szól a tó mögött,/ üzeni, itt van a város,/ az emigránsok mind hazaindultak,/ de én még egy angyalra várok. (dalszövegvázlat)
2008-12-07
Explore the seven wonders of the world Learn more!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése