"Gomblyukakban virág helyett lóhere"
B-év, 3. hét, P. (Bír 13,2-7.24-25a; Zs 70; Lk 1,5-25)
http://uk.youtube.com/watch?v=8eNQyh8WNnM
Werenfried van Straaten elmélkedéseit olvasom. A "szalonnás pap", premontrei szerzetes, nemzetközi segélyszervezetének létrehozása kapcsán vált ismertté, a menekültek segítésében. Írásai kincsek. Provokatív tőmöndatai utat mutatnak, mennyire maradandó program a gyógyítás munkája. A keresztény közösség így tud hitelesen jelen lenni a posztmodern világban. S ez nem passzív feloldódás, az Istentől kapott küldetés feloldása a szociális szolgálatban. Hatalmi görcseivel és félelmeivel küzdő magyar egyházunknak - elsősorban is a vezetésnek - fel kell ismernie, hogy küldetésünket a gyógyító Istentől kaptuk. Minden benső és külső reformot ennek a diakoniának kell alárendelni. Minden más, ami a gyógyítás modalitásán felül van, politikai dörgölőzés, vagy identitásunk észrevétlen vesztésének kifejezése. A gyógyítás (testi szükségek kezelése, kulturális szolgálat) ugyanis mindennél mélyebben szembesít Isten hiányával; hiányzó szeretetünkkel. "Be kell vallanunk, hogy elhagytuk Istent. Hogy nélküle élünk. Mert ha Ő itt lenne közöttünk, a világ másként nézne ki. Isten a teremtésben jelen van törvénye által, melyben az élet értelme gyökerezik. Fákban, virágokban, napfényben, szellőben; mindenben. Belsőjükben teljesítik be, követve törvényét. Ha nem volna ember, a Föld akkor is békésen lélegezne, és harmoniában növekedne, mert Isten lelke járná át, akinek törvénye akadály nélkül teljesedhetne be. Ám itt az ember a maga szabad akaratával. Annak - a jóságos Teremtő által is tisztelt és érintetlenül hagyott - lehetőségével, hogy Isten ellen döntsön. Hatalmával, hogy nemet mondjon. És a kimeríthetetlen Isten nem zúzza össze [ezek a mi ösztöneink] az embert, hanem megengedi, hogy törvényét félretolják. Ő eggyé vált törvényével. Így azt engedi, hogy ő magát vessék el a parancsolatokkal. Így utasítja el az ember Istent, s lesz "leeresztő lyukká" a teremtés egészében. Isten élete és megújító lelke rajta keresztül egyszerűen kifolyik a világból. Így válik az ember azzá az ajtóvá, amin keresztül Isten kilép a világból. Isten elment. De minden egyes személy egyben ajtó, melyen keresztül vissza akar jönni. Így tért egykor vissza Jézus Krisztus szent Emberségén keresztül. Most is keresi a visszatérés alkalmát minden megszületettben." (Időszakok és Ünnepek) E visszatérési küzdelem egy láncszemeként olvasd Zakariás és Erzsébet történetét. Idős korukban, mikor a gyermekről már rég lemondtak, akkor születik fiuk - Zakariás még az angyal szavára sem hiszi el, hogy megtörténhet mindez. "Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni." (Lk 1,13) A születő fiú mentalitása az a Kapu, melyen keresztül Isten vissszatérhet. János prófétai programja a gyógyításé. Illúzióinkból kijózanít, és oda küld, ahol hiányzik az Élet/öröm és a vigasztalás találkozása - akit Istennek nevezünk. "Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa" (Lk 1,17)
2008-12-19
Invite your mail contacts to join your friends list with Windows Live Spaces. It's easy! Try it!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése