Annuntiatio
B-év, ádvent, 4. hét, V. (2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88,2-29; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38)
"Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik az istentelen időkben a leginkább hajlanak a szabadosságra, a vallás uralma idején a legbigottabb fanatikusok lettek volna" - írja Bartók egy 1905-ös levelében. Egyensúlyvesztett világban élünk. Bartók az egyetemi tanulmányai és az érett alkotói korszak közötti átmeneti években, 1907-ben írja Stefi Geyernek, miért nem tud hinni többet Istenben. E levelekben persze, inkább a nőnek kinyílni akaró ifjú "túlzásait" láthatjuk. Mégis diagnózisa könyörtelenül pontos a kort uraló újtomizmus/neoskolasztika halott és rideg világáról. "Erkölcstan órákon, például, megtanultuk, mi a válasz a kérdésre: ha valakinek a felesége és szülei egyszerre esnek a folyóba, melyiket kell először kimenteni az egyház szerint... vagy, hogy van egy pápai rendelkezés, mely a kiközösítés büntetése alatt megtiltja, hogy eretneket a házukba fogadjanak vagy, hogy enni adjanak nekik." Nem hiszem, hogy ez az egyensúlyvesztés, amit Bartók saját hitbeli krízisében elővételezett a nemzet életében - túlzás lenne. Megmagyarázhatatlan a magyar társadalom közömbössé válása: "Mária országából" a szabadosság világába való átzuhanásunk. Minden átmenet nélkül. Azt sem hiszem, hogy a kommunista diktatúra ateizmusa lenne ezért a felelős. Nincs az a propaganda, mely élő hitet hideg ekeként a szívekből, szülők és gyermekek kapcsolatából negyven év alatt kifordít. A "neoskolasztika" II. Vatikáni Zsinat előtti istenképe fordult ki a szívekből - mely mérhetetlen passzivitásra nevelt. Mely inaktivitás fóbiásan érzéketlen és elzárkózó volt a felnövekvő fiúk kérdéseivel szemben. A mai magyar liberalizmus szabadossága nem a "szabakdőművesség" stb. terméke - hanem a mi hiányainkból fakad. Élő istenképünkből, hiányzó szeretetünkből. Döbbenettel olvasom a januári teológiai tanári továbbképzés címét a PPKE-n: "A klerikusi életszentség bölcseleti, teológiai alapjai és kánonjogi garanciái." Pilinszky Báránya átkocog az üvegtengeren. A mi felszíneink alatt ott a neoskolasztika retrográd tengeráramlása, szemben mindenféle józan idővel. Ezért fontos, hogy az angyali üzenetet, mint az élő Istenképünk születését olvassuk. "Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak."(Lk 1,30-31) Mária biblikus példája életadó mintaként: nem félni a világtól; nem "indexre" tenni közéletünk egyensúlyvesztésének megnyilvánulásait. Ellenkezőleg; közelebb lépni Istenhez; belépni egyensúlyvesztéseink krízisébe, félelmek nélkül. S kérdezni, mint Mária, hogy hogyan válhatunk termékennyé önmagunk és "ateista" világunk számára - hisz a hozzá vezető utat nem ismerjük. "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"( Lk 1,34-35) Így kerülhető el egyedül a magyar katolikus egyház jóvátehetetlen történelmi mulasztása: az elmaradt közvetítés jobb és baloldal között. Bartók 3. zongoraversenyének második tételénél nincs szebb és mélyebb kifejezése e történelmi újra-ébredésnek; Angyali üdvözletnek; az elhagyott Istenbe.
2008-12-20
Timur D'Vatz, Re-awakening, Újra-ébredés
Invite your mail contacts to join your friends list with Windows Live Spaces. It's easy! Try it!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése