Ürességét is
B-év, (Iz 30,18-21.23-26; Zs 146; Mt 9,35 - 10,1.6-8)
Jézus számára kimeríthetetlen erőforrás a hús-vér ember. Meg kell figyelni őt, ha kell hónapokon, éveken át, míg lángra lobbanunk mi is példája nyomán. Míg megértjük, hogy az embernek az emberek között a legjobb. Adni és elfogadva lenni. Ez az evangéliumi tett kopik meg világunkban, körülöttünk; és elsőként bennünk. Ádvent döbbenetes erővel ráz fel: ne cseréld fel másra az élő ember érzékét. A bőség, szorongás, közömbösség, a dolgok menetébe való beletörődés fal látásunk előtt, melyet le kell bontani. Az élet realitása minden korban, minden nemzet életében ugyanaz: hiányok terhe alatt görnyedünk. Ott, ahol a közösségek foszlanak, a mállásnak hagyott perifériákban lép fel az Isten Fia. Ott, ahová minden kor hatalmasai, és jóllakottai, le a státusát két könyökkel féltő kispolgárig, nem merészkednek, hanem elfordítják tekintetüket. "Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok" (Mt 10,8) Jézus az oldott kéve bomlását fogja fel, s mint a szeretet sebét, köti át újra. Ott hirdeti meg királysága melegét, ahol a világ gőgös politikai határainak semmi mondanivalója, de jelentősége sincs. Ezért mondja apostol-tanítványainak, hogy ebben a "zónában" (Tarkovszkij, Stalker) "Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe." (Mt 10,9) A keresztény közösség, nevezzük egyháznak, hatalma ebben áll. Amikor ott van Mesterével a perifériák, a külterületek világában. Mai nyelven a pártpolitikai senki földjének mondanánk. Ott, ahol a lélek csontjaiig soványított az alkohol, ahol a szív bordáiig száradt kulturális kifosztottságunk, ahol farkasává lesz embernek ez ember, ahol az energiák javát a szomszédságok lerombolására, emberi lelkek megsebzésére fordítjuk: magyarok. "Inkább [ide] menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!" (Mt 10,9) Egy közösség, az ország itt épül újjá, erősödik meg a jövő számára, s nem a gazdasági kényszerek világában. Így történt az egyház esetében is. Az első keresztények szeretete a gyógyításnak ez a küzdelme volt, fáradságos, de örömteli magvetés az Úr átadott példája nyomán. Az egyház jövőjét és hitelét a tudatos diakónia, a válogatás nélküli gyógyító szolgálat alapozta meg. A középkori monasztikus szerzetesség erdő-írtó, termőföld-teremtő munkája, a kultúra szeretetével egybekötött gazdálkodása ugyanezt a gyógyító mintát teremtette újjá és adta tovább. A perifériák termőre fordulása, természetesen, minden más hatalomnak riválisa: mert szilárdságán összezúzódhat a "csillogás világa". Ettől a Királyságtól, mert ez az Isten országa, félünk és ódzkodunk: mert leleplezi nemcsak a világ, de "olcsó kereszténységünk" gőgjét is.
2008-12-05
Connect to the next generation of MSN Messenger Get it now!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése