2008. december 26., péntek

[homilia] javított - Az arc polifóniája





Az arc polifóniája

B-év, Karácsony, Szent János apostol (1Jn 1,1-4; Zs 96; Jn 20,2-8)

 

Mozart B-dúr zongoraszonátáját hallgatom. Bartók zenéjével összevetve, látszólag ég és föld a távolság a két világ között. Pedig Mozart muzsikája épp olyan intenzív áramlásba állít, mint Bartóké. Nehéz szemben haladni azzal az örömmel, mely az elhagyott atyai házból sugárzik felénk - szembe-érkezőkre. János, a szeretett tanítvány élményét Mozart zenéjében látom. Öröm, tisztára mosó bizonyosság, áttetsző barátság - amikor a tanítványság szavak nélküli közvetlenségbe redukálódik. Amikor Isten és ember szavak nélkül is  tudja, hogy a másik reakciója egyedül és kizárólag a szeretet. "Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről." (1 Jn 1,1) János apostol ünnepe az érett szeretet ünneplése. Bármekkorára nőjön is a távolság Istenétől-barátjától: ami közöttük van, az nem változik. Ahogyan Mozart ismétlődő, kerekded, újra-és újra bejárt dallamai felfedezik a szeretet természetét. Növekszik és tágítja a világot. "Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen."(1Jn 1,2-4) Lonergan a felelős szeretetnek nevezi a misztériummal való kapcsolatnak ezt a szintjét. "Mikor a "szerelembe esés", a megszeretni élménye a "szeretetben lenni" állapotába alakul át, a személy nem egyszerűen viszonyt létesít Istennel, de ez a kapcsolat vezérli mindkettőjük részvételét és életét a világban; formálja világnézetüket." (Catherine McCann, Awakening the Awe Experience in Everyday Living) Mozart zenéje embernek és Istennek ezt az egymássá válását fejezi ki. Ezért ilyen intenzív és megfellebbezhetetlen a benne felhangzó szépség. Nem igaz, hogy Mozart muzsikája öncélú játék, nem. E dallamokba bele van írva Isten extrovertáltsága, ahogy minden sejtjével képes felénk fordulni, örömet adni, táplálni, ha kell, menteni. A szonáta Adagio tétele ennél is tovább megy. Feltárja Isten "pátoszát", élő érzésvilágát, ahogyan az emberrel együtt-érez; nem mozdulatlan márvány-keménységű tekintély, hanem útjait értünk korrigáló és hozzánk alakító Atya. A feltámadás után a sírhoz siető János érzékenysége a Jelenlétre, hibátlan tükörképe Isten irántunk, tagadásanikra-hitünkre való fogékonyságának. "Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül."(Jn 20,8-9). Ahogyan Mozart és Bartók zenéje a zeneirodalomban e legmélyebb fogékonyság lenyomatai; mint arcunk polifóniája a mosoly és fájdalom pólusaiban.

 

2008-12-26


Get easy photo sharing with Windows LiveT Photos. Drag n' drop

Nincsenek megjegyzések: