Várakozás
B-év, Szent Család ünnepe (Ter 15,1-6; 21,1-3; Zs 104,1-9; Zsid 11,8.11-12.17-19; Lk 2,22-40)
El-el töprengek, melyek azok a szavak egy-egy korszakban, melyek új irányt adnak a dolgok menetének. Családok, nemzedékek fölött a rendnek ugyanaz az égboltja feszül, látszatra most is. "Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy 'minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;'és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: 'egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.'" (Lk 2,22-24) A templomban az öreg Simeon jóslata azonban megtöri azt, ami megszokott. Szavai megcsobbannak imaházak, kápolnák, szobabensők ezerszer ismerős - önmaguk hallgatását visszhangzó csendjében. "Amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 'Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.'"(Lk 2,27-32) Történt valami fontos; egy rég várt, késő, és mégis bekövetkezett találkozás. Új harmónia született; egy élet most válik le a világ bevett hangzásvilágából. Ahogyan Bartók 1907-ben írt Bagatelljei, vagy 1915-17-es 2. vonóskvartettje is fokozatosan távolodni kezdtek a tonalitás hagyományos sztenderdjétől. Épp ilyen "diszharmónia" Simeon jövendölése: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." (Lk 2,34-35) Amint Bartók 2. vonóskvartettje szublimálja a francia impresszionizmus, Debussy hatását - mely még Kékszakállú hercegét nagyban szinezi annak tagadhatatlan magyar eredete mellett -, épp így üt bennünket szíven a Gyermekben megjelent más hang. Ahogyan a 2. vonóskvartettben jelen van Bartók egész későbbi zenei világa - így jelöli meg Jézus életét Simeonnak e benső látomása-hallomása. Az új hangzásvilág, mely a valóság komplexebb befogadására képes, magasabb szintre emelve gondolkodásunkat - azonban elutasításra talál. Ahogyan Bartók 1909 és 1916 között, a közönség és a darabjait vonakodva játszó zenészek érdektelensége miatt, szinte teljesen felhagyott a komponálással - úgy vár a növekvő Isten Fia is 30 évig csöndben. Azt csupán egyszer töri majd meg, 12 éves korában, amikor egy jeruzsálemi zarándoklaton elvesztik szülei, s a Templom bölcsei közt találják meg, akik ámulva hallgatják őt. Bartók zenéje illusztrálja, pontosabban elő-éli: a világnak érni kell, míg meghallja az új irányt. A "Kapuként" kibomló horizontokat és hidakat abba a jövőbe, ahol szabadabban lélegzik a szív és az értelem - viszonozva világunk vágyát, hogy otthonunkká legyen. Ezért vár Jézus évekig csöndben. Szívében készíti fel a világot, s így készítvén magát is a találkozásra; hogy az miként reagál majd a Háromságba bomló "ismeretlen hangnemre". "A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta." (Lk 2,40)
2008-12-27
Get easy photo sharing with Windows LiveT Photos. Drag n' drop
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése