Összefog
B-év, ádvent 2. hét, V. (Iz 40,1-5.9-11; Zs 84; 2Pét 3,8-14; Mk 1,1-8)
Az evangéliumi kezdetekhez visszatérni mindig belső zarándoklat. Mozgásba hozza belsőd. Miközben hitünk a Jordán partjához ér, a Lélek átsuhan bensődön: felnőttkorodon, egész gyermekkorodig. Szüksége is van a szív minden emlékére a természetről. A víz csobbanására a kádban, eső ritmusára az ablakon, a szél metsző hidegére arcodon, a szandálra rakódó porra gyerekkorodban; de az ingalámpák fényére is a városi felnőtt útjaid felett. Sejtjeidig hív emlékezésre a Lélek, hogy komolyan vegyük e betű megnyitotta látomást. Képek, kábulatok dzsungelében kell felfedeznünk az egyetlen valóságos ikont, mely mindegyikünk szobájában ott ragyog. Éppoly meghatározó ez a vízió, mint első gyermekkori sétád apáddal, ülésed nagyapád térdén, vagy az első ajándék, melyet édesanyánknak készítettünk. "Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: 'Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; Ézsaiás próféta könyvében: Későbbi kéziratok szerint: a próféták könyvében. kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!' Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára." (Mk 1,1-4) Ma a másolatok és színes felületek, tárgyak és nyüzsgés világában - nehéz az egyetlen Híradásként tekinteni Keresztelő János fellépésére, s Jézus megkersztelkedésére a Jordán vizében. Pedig kollektív emlékezetünk őrzi az eseményt. A Royal Academy of Arts Byzantinum c. kiállításán Márk kézzel festett evangéliuma állított meg így. A kézirat, s rajta a festményképek törékenysége üzenték: ez az esemény az egyetlenegy. A legfontosabb, mert itt kezdett szólni közöttünk ismét az Isten, hosszú századok, és évezredek óta. S gyermekkorod óta, mert ismét szól, gyermek-érzékenységedet hívja társul értelmednek: "János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett, meg erdei mézet, és ezt hirdette: 'Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.'"(Mk 1,6-8) Ahogyan kiskacsát simít a gyermekkéz, ahogyan kutyák nedves orra nyomódott bőrünknek, ahogyan játszó kezeink hajladoztak - épp ilyen figyelemben kell összpontosítanunk arra a délutánra, amikor "eljött Jézus a galileai Názeretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban." (Mk 1,9) "És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott." (Mk 1,10-11) Nem véletlen, hogy kollektíve vágyjuk átélni ezt a gyógyító eredetet. Hidd el, ez a benső zarándoklat fogja majd össze minden megtett utad. Odáig, a Jordán partjáig, annak az órának a szívéig kell visszajutnod, hogy mintegy az ígéretben "ikreként"/testvéreként Jézusnak átéld, ami benned is kimondatik: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."(Mk 1,11)
2008-12-06
Explore the seven wonders of the world Learn more!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése