Ikon
B-év, Karácsony nyolcada, 6. nap, (1Jn 2,12-17; Zs 95; Lk 2,36-40)
Esterházy Péter Kis magyar pornográfiája jut eszembe, boldogult ifjúkorom csendes-apokaliptikus olvasmánya. Nyár, Vallai Péter estje a szolnoki Damjanich múzeum udvarán. A regény nyitómottója, azóta is emlékezetemben cseng. "A Trabant gyorsulása és útfekvése kiváló. Ez azonban nem ok arra, hogy könnyelműségre csábítson" (idézet a gépkocsi használati utasításából.) Esterházy 80-as évekbeli írásaiban humora és nyelvi játékai ott történnek, ahol a késő kádári rendszer ön-omlása már bekövetkezett. Írás-művészete epifánia, mégpedig abban az értelemben, hogy a leromlás állóképei mögött felsejlik a változás lehetősége; szabadságunk vágyhatósága. Vallai meggyújt egy sósborszesz-mécsest, mert beesteledett, úgy folytatja az előadást: "Nekem a proszpekt is labirint". Most érzem és értem meg, hogy a szívekből felszakadó nevetésben ott lüktetett a szabadulás öröme; lánctalpak, téeszbe kényszerített megalázott gazdálkodó apák-nagyapák, agyonhallgatott (és elcsatolt) országrészek, elmaradt kirándulások és (megkésett) ünnepek némaságából az ég felé szökve - de a zászlótartók magasságában megállva. Mert bár tudatalattijában már remélt, de még félt bennünk a remény. E korszak egy-egy írásművében, a vágyak szintjén, megfogalmazódott egyfajta egyetemes himnusza a magyarságnak. Hogy lehetne, lehetne másként, "lehetne, lehetne szebben". Magyar egyházunk azóta is adós maradt e világi reményre releváns kortárs alternatívát adni. Pedig ennek a magyarságnak legmélyebb társadalmi igénye az egyetemes összetartozás újra-megtapasztalása. A kiengesztelődés; elsőként az önmagunkkal való kiengesztelődésen - a kinyíláson - át. Pedig itt van tőlünk nem messze, jobbik önmagunkban (evangéliumi énünkben) ez a minden "fundamentalizmust" arrébb mozdítani képes áramlás. János öröme ez, mely egybefoglal, közös sorsba. "Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt."(1. Ján 1,12-14) De vajon valóban megtörténnek velünk lehetőségeink? A katolicitásnak nincs értelme a környezetére való nyitottság nélkül. Természete a közegébe való beágyazódás. A szekuláris megszentelése sem más, mint az anyaméhbe beágyazódó élet útja; a világi kultúrába való visszaágyazódásé. Ezért végzem el katolicitásunk tesztjét, beírom az Új Ember archívum keresőjébe a következő neveket. Popper Péter, Vukán György, Esterházy Péter, Lengyel László, Hankiss Elemér. Amit kidob, Esterházy alternatív mottója: "Nincs találat. Érdemes ellenőrizni a helyesírást. Az idézőjelek elhagyásával több találat kapható. A "kék törpe" kevesebb találathoz vezethet, mint a kék törpe. Az alapértelmezett AND (és) kapcsolat helyett az OR (vagy) használata jobb eredményre vezethet. A kék törpe kevesebb szövegre illeszkedik, mint a kék OR törpe." Kérdésem már csak annyi, hogy az egyház és kultúra/társadalom közötti nyelvi szakadék vajon kulturális hiányainkból fakad, vagy inkább politikai természetű-e? Az ellenpróba, szintén ismerős nevekkel elvégezhető, ám a lényeges nem ez. Hanem karácsonyi alapszimbólumunk, a jászol, mint ikon üzenete. A benne fekvő, s növekvő Gyermek és világa a legmélyebben egymásra vannak utalva.
2008-12-29
honlapom: 'Angliai napló 2007-'
elmélkedési listámra feliratkozás kérhető
gabalint@uku.co.uk emailemre küldött levélben
check out the rest of the Windows LiveT. More than mail-Windows LiveT goes way beyond your inbox. More than messages
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése