2010. április 29., csütörtök

[homilia] Tengerpart (szem és Eukarisztia)



Macska a Notting Hill-i Kármel kertjében

Tengerpart (szem és Eukarisztia)


C-év, húsvét 4. hét, Cs. (1Jn 1,5 - 2,2; Zs 102 ; Mt 11,25-30)



Az újszövetségi szentírás legszebb sorai. Kétség kívül. Jézus életében is megfigyelhetjük, hogy a világot akkor látjuk valóságosan, amikor azt a másik közvetíti számunkra. Ha érzem a másikat; ha el tudom fogadni. Ekkor nyílik ki a világ. Jézus számára a „közvetítő" személy: a Lélek. Benne érzi „Atyját", válik teljesen láthatóvá az Abba; s az Abbán keresztül világa. S ami kiderül, az Abbára-figyelésben válik számára teljesen láthatóvá a keresztény közösség; s minden ember, akik a kegyelem körébe tartoznak. Mindenkit lát, aki a bizalom terét − mint látást − kívánja művelni magában. „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,25-28)

A tisztánlátás tengerverése ezek a sorok. Feltárul benne, talán legmélyebb kihívásunk. A világunkat, mint történelmet akkor látjuk teljesen, ha képesek vagyunk „egyházát", választott népét látni. A keresztény közösséget látva, és érezve tárul fel előttünk a világ úgy, amint van. E nélkül minden más csak sodródás, és doxa: vélekedés, látszat. A „keresztény tér", amiről beszélek, paradoxon: nem csupán keresztények számára fenntartott hely. A „megfáradtak és megterheltek" egyetemes közössége; de mindig a kegyelemhez való viszonyban. Ha nem látjuk meg úgy világunkat, mint e kegyelmen/Életen függő közösséget − nincs rálátásunk a világra. Látjuk, benne élünk, megítéljük dolgait; és valahogy mégis, a történetünk legfontosabb csomópontjai, lehetséges útelágazásai maradnak rejtve. Épp úgy, mint magán-törtnetünkben a szeretet észrevétlen, továbblépett alkalmai. Keresztényként, saját közösségem számára úgy fogalmaznám meg: az Eukarisztiában válik valóságossá világom. Mikor szemem partjává, határvonalává; hullámtörésévé-tajtékává válik e tengernek.



2010-04-29



A fejléc evangéliumi hivatkozására kattintva olvashatók a hivatkozott szentírási szövegek.


1 megjegyzés:

sat. írta...

http://www.kataklizma.info/2010/04/29/a-penz-mint-adossag