Vajda Lajos, Zöld bohócmaszk
A Triffid napja (1951)
C-év, 6. nap karácsony nyolcadában, dec.30. (1Jn 2,12-17; Zs 95; Lk 2,36-40)
A Triffid napja sci-fi új, BBC feldolgozását nézem. A húsevő növények kiszabadulnak farmjaikról; miután az egész emberiség megvakult egy napkitörésben. John Wyndham 1951-ben írta regényét a hidegháború idején. Jellemző a kor félelmeire, hogy a triffidek, melyeket növényi olajukért termesztettek, egy szovjet titkos bázisról terjednek el; egy lezuhant katonai gépről. Ami azonban döbbenetes, hogy 1951-ben a science-fiction már érzékeny volt a természetnek okozott károk következményeire. A film morális vonala ez. Az „anya-természet" kénytelen korrigálni: a Triffid-növények felfalják a gépjeivel eggyé vált embert.
A film két részes, igazi adrenalin mozi, tele borzongással. Londonban, miután csaknem mindenki megvakul, nem marad más, mint a civilizáció romjai. A modern BBC adaptációban érdekes az egyház ábrázolása. A kétrészes sorozat első részében szó sem esik az egyházról. Ez több mint elgondolkodtató a keresztény tanítás „másodrendűségéről". A keresztény hagyományt már nem találjuk ott kultúránk szívében. E posztmodern világ- és vallás-látás második része nem kevésbé kritikus. Egyház-ábrázolása kelti fel figyelmem. A Londonból apjához menekülő főhős (maga is triffid-kutató, együtt kívánják megfejteni a triffidek kommunikációját, hogy megállítsák őket), Bill Masen egy vidéki kolostorban talál menedéket. A Triffidek mintha megkímélnék a konvent falait, a település középkori templomát. A főnöknő elmondja, ők nem használnak gépeket, harmóniában élnek a természettel. „Isten meghallgatta imáinkat, a Triffidek megkímélik a kiválasztottakat." A rendező valóban nosztalgiával tekint az ódon kőtemplomra; a természettel való letűnt harmónia szimbóluma a templom. Korunk negatív egyház-képe azonban hamarosan véget vet az idillnek. A főnöknőről kiderül, hogy a leggyengébbeket szektás-rajongással feláldozza. Valahol az őrület, és vallási klisék torz kódja szervezi életüket: áldozattal próbálják kiengesztelni és távol tartani a triffideket. Idős papjukat „megfeszítik", úgy hagyják az erdőben a triffideknek.
Egy válság-történet keretében, így jut felszínre, milyen képet őriz rólunk korunk. Pontosabban, ez a szekularizálódó társadalom alaptapasztalata a keresztény közösségről. „Temetések", „áldozat", „kiengesztelés", „bűn". Különös, hogy szadomazochisztikus képekben jelenik meg az egyház. Valódi, elszegényedett tapasztalat, és a média kliséi olvadnak egybe, szétválaszthatatlanul. A néma kereszténység képe ez. A scifiben nem a vallási eszme hoz megoldást; sőt, nincs megváltás. Az emberiség maradéka Isle of Wight-ra szorul vissza. A tengeren nem tudnak átkelni a Triffidek a szigetre.
Nem lehet illúziónk. Nehéz elszigeteltségből kell a keresztény egyházaknak „előjönniük". Mélyen elgondolkodtató, hogy kultúránk miért nem számol a kereszténységgel, mint forrással. Miért kevés, különösen az intézményes egyházzal, az azonosulás képei. Hiszen a vallási tapasztalatot, a benne megszerezhető önismeretet − természetes módon kéne ott találnunk, első vonalban, egy civilizáció Exodus-forrásai között. A film végkövetkeztetése tanulságos. A triffidek közötti kommunikációt nem tudja megfejteni az ember. Nem, olvasatomban, mert képtelenek vagyunk az európai kánonon belüli kommunikációra. Az európai hagyományok, tudomány, felvilágosodás, gazdaságtan, „szekularizáció", és keresztény spiritualitás nem tudjuk megfejteni egymás nyelvét. Nem, mert talán mindegyik oldal ugyanabba a hibába esett. Véglegesnek, lezártnak, megrendíthetetlennek érzi saját válaszát. Pedig fel kell tudni tenni a kérdést: ki számunkra, és kultúránk számára Krisztus? E kérdés lázadása vezethet arra a hiányzó „történetmondásra", amiben kizökkent világunkban újra megfogalmazhatjuk kollektív történetünket. „Az ember soha nem hagyhatja abba identitása újra-mondását. Az életünket akkor értjük meg, ha elbeszéljük azt. A valóság, mint a jó történetek jelentése, soha sem lezárható. Egyetlen történeti megfogalmazás sem végső. Ezért kérdezem: ki számomra Jézus, belül?" (ch. Laurene Freeman O.S.B., Jesus the Teacher Within) Kicsoda Jézus, a Tórát újszövetséggé megélő tanító, kultúránkon belül?
2009-12-30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése