Lepedővég részlete, Veszprém megye
„A gondjaim orvosolom, / Egy láda sör az asztalomon" (Bikini)
C-év, 1. hét, Cs. (1Sám 4,1-11; Zs 43; Mk 1,40-45)
Gyönyörű, fájdalmasan szép gyimesi népdalt idézek fel. „Fúvom az énekem, de nem jókedvemből/ mer a bú fúvatja/ szomorú szívemből// látom életemet/ nemigen gyönyörű/ két piros orcámon/ folydogál a könnyű// csak ott folydogáljon/ csak árkot ne mosson/ csak az én istenem/ engem el ne hagyjon." Majd Bartók korai gyűjtésében hallgatom meg: „Elindultam szép hazámból/ Híres kis Magyarországból/ Visszanéztem félutamból/ Szememből a könny kicsordult." A népdalok költészete mindig kristálytiszta. Manírok nélkül, mégis a forma csodája. A szövegek tömörsége a kifejezés maximuma. Ha távolságot akarunk nyerni korunkra, akkor a népdalt és a Szentírást kell elővennünk. Mert kell a józanodás. A könnyek nélküli honban.
Ma olvasom a hírt. Haiti fővárosát romba döntötte a földrengés. Közel százezer halott, a történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája. Előjönnek a könnyek. Népdalok gyásza tisztább, mint ezer képernyő villódzása. S ezen a napon, mert stílusunk elébe menni a váratlan gyásznak, egy párt fióktagozatának vezetője körlevelet küld. Vannak valós, és vannak mű felháborodások. Mi másról kérdezné a „plébános atyákat", mint a Semjén-beszédről. A műfelháborodások mindig felháborítanak. Igen, lehet egy közszereplő cselekedetéről kemény véleményünk, de a következő nap: új kezdetet kell adni. Megbízni a lehetséges emelkedésben. Amolyan „jó mester, szabad-e a törvény szerint…" stílusú levélféle. Zárójel helyett: mint az evangéliumban a ʻfarizeusokʼ kísértették Jézust. A mai politikai píár nyelvén az ellenzéki újságíró kérdése a miniszterhez: igaz-e, hogy még mindig veri a feleségét? Mit lehet válaszolni az ilyen kérdésre? Lehet-e? S felszólít az egyébként konzervatív párt, hogy legyek szíves, mert így illik, elhatárolódni. Megállapítom: úgy látszik, a következő politikusnemzedék még hígabb gerincű elődeinél. Mint a tejbe esett rózsa, olyan kenetes a hangjuk. Az igazság zselézett hajú angyalkái. Kár, hogy belül rohadás. Kár, hogy a kistigrisek, bármennyire IQ-sak is, a nagytigrisek kottájából karmolásznak. (Megjegyzem, volt diákunk egy másik, még nagyobb párt szintén ifjúsági szervezetének alelnöke. Jó gyerek volt, akarom mondani rossz, nem tanult túl jól, de böcsületes fiatal volt. Most érdekes, ugyanazt a nótát nyomja, mint a 'Jégkirály' és tanácsosai. Érdekes ez ám, ugye, annak idején a forradalmi ifjúság, meg a Pilvax. Meg a lázadás, és újat hozás. Mára ʻcserpalkovicsokʼ, arctalanná lett ʻnavracsicsokʼ, valami végtelen visszataszító módon játszanak, halál komolyan, verbális verőlegényesdit. Kromagnoni kólás, újmagyar verbunkost.) S annyira elegem van már belőlük, hogy az evangéliumra már nem is marad idő.
A levél tanulsága és utótörténete izgalmas. Rákeresek a párt honlapjára, s ott látom ám viszont ʻCsapdaásó Elődʼ magánlevelének fejezeteit színről színre. ʻTyukodiʼ, izé, ʻcsapodipajtásʼ ʻsk.pártsajtóʼ lövelében. Ahol már jól kigondolt kommunikációs stratégiák mentén művelik tovább a nagy magyar politikai dekonstrukciót. Műdémongyártás. Függetlenül, hogy ʻtömjénzsoltʼ tényleg „kapitális ostobaságokat" beszélt; amolyan nagyferós ʻcsirkedarálósʼ koncerthangulatban. Hogy aszongya, hogy bedarálták a gyurcsányt, hogy no, a sisakrostélyon keresztül. Vagy valahogy így, a Magyar Narancsban. Szóval, a papoknak-lelkészeknek kiküldött levél az IQ-tól (Ifjúsági Konzervatív Únió), mint kiderült, a pártkampány része. Gondolom, annak a Political Capitalnak az „újgenerációs" útmutatására, mely testvér- vagy konkurens píárcégeikkel évek óta markukban tartják az egyébként marokban tarható politikusokat. S döntik, árasztják ránk a negatív beszédmód napi fejezeteit. Míg aztán, mint ők maguk is, bestiává nevelődik ez az egyébként sokkal jobb sorsra érdemes ország. S közben szajkóznak gazdasági növekedésről, meg versenyképesség növeléséről. Egy tönkrevert, saját töketlensége és illúziói horgán halálra fárasztott országnak.
Ahelyett, hogy csak egyszer, egyetlen napra, egyetlen óra erejéig komolyan vennék az evangéliumot. Melyben egyetlen parancsban foglalható össze minden: ha módod van rá, gyógyíts! Mert ilyen egyszerű lehetne minden. „Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: ,,Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.' Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: ,,Akarom, tisztulj meg!' Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult." (Mk 1,40-42) De ez van, helyette a ma. S az 'Aranyhídvendéglőben', sej, Isten nyugtasson, elitek eltávozott lelkiismerete, ʻCseh Tamásʼ, ma az én generációm nótáját rendelem. 1984-es nóta, az URH-tól, a ʻnagytestvérʼ. De jó, hogy demokrácia lettél; evangélium és népdalok helyén.
„Üres/ Fehér/ Papírlapokat dobál/ A postaládába/ Levél/ Helyett/ Ez vár// Valaki zavarja a távoli adókat/ Valaki kattan a telefonban/ Valaki megfoszt a rossz hírektől/ Valaki néz a TV-ből/ De jó, hogy beteg lettél/ Meggyógyít a Nagy Testvér!/ De jó, hogy beteg lettél/ Meggyógyít a Nagy Testvér!// Az állatkert elszabadult/ Nézed a TV-t és ő néz téged/ Gazdátlan fény/ Nagy Testvéred figyel téged// Nem vagy már egészen jól/ A ház elôtt sziréna szól/A morzsáid közt aranyrög/ Valaki az ajtód mögött/ Halk birodalmi ének/ Nagy Testvéred eljött érted// … /Az állatkert elszabadult/ Nézed az utcát és néznek téged/ Éhező tekintetek/ Ezer gazdátlan ember lézeng"
2010-01-13
Illusztráció: URH: Nagy Tetvér c. dala
Tisztelt Plébános atya!
Engedje meg, hogy ezúton véleményét kérjem egy magát kereszténydemokratának valló politikus napokban megjelent interjújával kapcsolatosan. „Tény, hogy eléggé harcosan viselkedem a politikai életben: le a sisakrostély, fel a pajzs, a lándzsa és roham! Ám az igazság az, hogy jámborabb, békésebb az alapkarakterem. Nem magamtól lettem harcosabb, hanem a politikai szituáció vált abszurddá.”
És mivel a politikai szituáció abszurd, Semjén Zsolt szerint neki mindent szabad. A cél szentesíti az eszközt, a KDNP elnökét tehát egy páncélos keresztény lovag, vadászik és levadászik, ahogy a nagy testvér, a Fidesz kívánja. Ha kell főinkvizítor, ha kell, mint titulálja magát: gladiátor (a történelemből tudjuk, hogy a gladiátor egy olyan harcos aki vagy öl, vagy őt ölik meg – mindezt mások szórakoztatására). A hatalom kapuja előtt már olyan bátor, hogy nem titkol senki előtt semmit.
„Beszéljünk nyíltan. Ez egy politikai feladat is volt: Gyurcsány Ferenc amortizálása. Ez százszázalékosan sikerült. Nagyon nagyot hibázott, hogy ebbe a harcba belement.” Semjén Zsolt szerint tehát a politika nem az ország felemelkedése, jobbítása érdekében tett lépések és jobbnál jobb megoldási javaslatok, a kulturált vita és meggyőzés, hanem a másik ledarálásának, megsemmisítésének a terepe (az értelmező szótár szerint az amortizáció szó eredet: ad- + mort, mors, vagyis halál.) . Ha kell hazudunk, ha kell csak áthallásosan fogalmazunk, mindent alávetve a célnak, hisz mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt.
„Komolyan vesszük, hogy mi egy keresztény párt vagyunk. Ebből következik, hogy a biblikus hagyomány az Ószövetség-Újszövetség összetettségében van jelen. Azt állítom, hogy ebben az értelemben az ószövetségi tradíciót a maga újszövetségi értelmezésében a Kereszténydemokrata Néppárt képviseli, mint egy bibliai alapokon álló párt.”
A keresztény emberek nevében kérjük Semjén Zsoltot, a Bibliát ne használja fel politikai ámokfutásának igazolásához. A Jézus korabeli római katonák viseltek fejükön sisakrostélyt, pajzsot és lándzsát a kezükben, azok akik nem tisztelték a keresztény értékrendet.
„Hallottátok, hogy megmondatott: "Szemet szemért, fogat fogért." Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüti az arcodat jobb felől, fordítsd felé a másik arcodat is.” (Máté 5,38-39.) A Bibliát idézve kérdezzük Öntől, hogy mi a véleménye egy olyan pártról és annak vezetőjétől, aki keresztény értékrendet vall, de tudatosan, azzal ellentétesen cselekszik?
Számítunk megtisztelő válaszára!
Tisztelettel,
Fejér László Előd
a Konzervatív Fiatalok nevében
Budapest, 2010.01.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése