A plot of the Lorenz attractor, r = 28, σ = 10, b = 8/3
Csoda és nem-csoda közt II.
(1Sám 17,32-33.37.40-51; Zs 143; Mk 3,1-6)
Barátaim hívják fel a figyelmet egy BBC dokumentumfilmre a káosz-elméletről. Sikerül megnéznem az ismétlést. Lenyűgöző képi illusztrációk. A néző tulajdonképpen döbbenettel áll: tényleg, az élővilág szerveződése, a kémiai, és fizikai folyamatok mögött egy matematikai „fejlődésprogram" állna? A demonstráció mindenesetre tényleg lenyűgöző. Fjordok, sivatagi homokdűnék mintázata, tehenek bőrfolt mintái, sőt, maga, a galaxisok rendje − valóban olvasható matematikai mintát mutat. Az ember borzong, csodálkozással vegyes félelemben: tényleg, egy „program" részei vagyunk. Egy nagy, felfoghatatlan kollektív organizmus próbálkozásai, változat-variáció egy galaktikus „törzsfejlődésben"? Megérint a dokumentumfilmben nyilatkozó tudósok meggyőződése, fűtött lelkesedése. Megrendülnek a felfedezett kód előtt. Persze, ez már korunk velejárója, mint arctalan kis parányok, megrendülve leborulunk a Nagy Kód előtt. A személytelen Logikát elfogadva.
Mégsem felhőtlen az örömöm. Kitapintható, ahogy a tudósok nagy része (óriási nevek) könnyedséggel illeszti be korábbi materializmusába, vagy darwinista-evolúciós világképébe az elméletet. „Megmagyarázható az élet fejlődése ezzel." S tényleg hátborzongató, magam nem értek hozzá, de számítógépben, számítógépek által termesztett „programokat" mutatnak. A számítógépek az önszervező fraktál-képletek alapján egy emberi testet, ami járni nem tud kapnak „tenyésztésre". S szabadjára engedik az önszervező „káosz"-programot. Hihetetlen mennyiségű műveletet tudnak végezni ezek a tenyész-szupergépek. Az emberi „testecske", két láb, kezdetben nem tud járni. Aztán jön a döbbenet, a 10. és a 11. generációra, a „minták" felegyenesedett, járni tudó embert produkálnak. A kis pálcika-emberkék járnak. Felegyenesednek, komplex testmozgásra tesznek szert. Meglepő módon emberi fizikai mozdulatsorokkal reagálnak a mátrix változására, amiben élnek. S mindez tény, „működik a program."
Tisztelem a nyilatkozó tudósokat. Némelyikük az utca mások oldalán tanít; lakótársaim professzorai. Mégis, egy „program" tiltakozik bennem. Lesz még e felfedezésnek mélyebb, emberi dimenziója is. Ami nem leborulás egy nagy, totalitárius rend előtt. Ami nem a „program" üdvözlése. Mert gyanítom, a káoszelmélet jelenlegi formájában, természettudományos realitása ellenére, még súlyos kultúr-antropológiai projekciónk. Ez a hermeneutika még terhelt a múlt tudomány-, és teológiatörténeti „paneljeitől." Mindenesetre, az elmélet, ha valós − kopernikuszi fordulattal egyenértékű. Ám jelen formájában veszélyes fordulat. Mert így, a rák, a történelem morális katasztrófái, gyógyíthatatlan betegségek, természeti katasztrófák: mind egy nagy öntudatlan-véletlensor-tudat próbálkozásai. Hogy egy túlélőbb, tökéletesebb világot hozzon létre önmagából.
Lehet, hogy ez a kód igaz. Mégis, hiszem, hogy felülírható. Az evangéliumok eseményét, Ábrahám kiválasztásától Jézus gyógyításán át, megváltó Feltámadását bezáróan, nem tudom e „fraktálkristályok" ismétlődésébe behelyezni. (A politika gyilkos hatalmi harcát, minden további nélkül igen.) Az emberi szeretet kívül áll e totalitárius képletek világán. Pedig reálisabb, épp oly tényszerű, mint a természettudomány. Hisz beletestesül az anyagba, azon keresztül fejezi ki magát. A káoszelmélet értelmezése veszélyes üzenet. Huxley követező „szép új világában", majd ezt tanítják. LSE-n, ELTÉN; politológusok, közgazdászok, hírszerkesztők, beruházási bankárok, tanárok − a jövő mérnökei − homloka mögé majd ezt a kódot helyezik. Tulajdonképpen már most hat. A mesterségesen generált fogyasztás, az emberi testi szükségletek lélegeztető gépén lévő piac alapüzenete ez. Idomítanak behódolni egy kollektív, megkérdőjelezetlen rendbe. Többek közt a „demokráciakristályok" közötti műcsillogásra. A bennünket körülvevő, és tönkre tévő háborús közéleti píárlogikák már erre a felülírhatatlan képletre járnak. Nem az integráció kódjai.
*
És van a mégis szemben a történelmi kóddal. „Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.' Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?' Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!' Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt." (Mk 3,1-6)
2010-01-19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése